Vége az idei Mediawave filmes szekciójának. Noha a fesztivál május 16-ig még rengeteg programmal várja az érdeklődőket - többek között a Jazz & Öko Fesztivál keretei között Őriszentpéteren és Rudersdorfban. A filmes programok végére azonban pont került és kiosztották a mustra díjait is.

A fődíjat egy grúz alkotás, a sokat mondó című, A másik oldal vitte el. George Ovashvili filmje egy széthullóban levő családról szól. Tedo és édesanyja a grúz-abház összetűzések miatt menekülni kényszerül otthonukból, ám az édesapa betegsége miatt ottmarad. Új otthonukban keményen dolgoznak, hogy a családfőnek segítsenek, ám amikor Tedo rajtakapja édesanyját egy másik férfival, elhatározza, hogy visszaindul apjához. A másik oldal egy kisfiú sorsán keresztül mutatja be a háború borzalmait és következményeit. Szívszorító történet a hirtelen felnőtté válásról.

A filmet, ami tavaly Berlinben, Seattle-ben is bemutatkozott, Amir Assadi fényképezte, a forgatókönyv pedig Nugzar Shataidze munkáját dícséri. Szereplők: Tedo Bekhauri, Galoba Gambaria, Nika Alajajev.

Az országos diákzsűri díját egy svéd-német koprodukció kapta. A sasvadász fia a dán rendező, René Bo Hansen már nemzetközi sikert aratott több dokumentumfimjével és a Miga utazása című nagyjátékfilmmel, és legújabb darabja is kapott már díjat szerte a világon - nem csak a Mediawaven. A sasvadász fia mély érzések közt kutat. Filozófia, szépség, természet - mind a film nyugodt világának részei. A Mongóliában forgott film lenyűgöző tájakra kalauzolja el a nézőket.

A legjobb vágásért a francia Aurique Delannoyt ismerte el a zsűri a A szoknya napja című filmben nyújtott munkája alapján.

A legjobb férfi színész Hannu-Pekka Björkman (Burjánzó szerelmek háza-Finnország), a legjobb nő alakítás elismertje pedig Rifka Lodeizen, aki a Titanic-nyertes A bőrön is áthatol című filmben alkotott nagyot.

Két magyar díjazottunk is van: Trencsényi Klára, aki a román Vlad Naumescuval karöltve kapta a legjobb rendezés díját a Madarak útján című doksiért; és Bertóti Attila a közönségdíjat az Ariadné fonala című animációs filmért.

További nyertesek a fesztivál honlapján.

Májusban sem fogunk unatkozni, hiszen számos frissítő tavaszi/nyár eleji filmfesztivál vár ránk. Kezdjük egyel, ami igaz elkezdődött már, de még van néhány megnézendő film a tarsolyukban.

Május16-áig az Antonioni-rajongókat várják a szervezők. Az Örökmozgó Antonioni-hetén olyan klasszikusokkal várják a nagyérdeműt, mint a Nagyítás, a Zabriskie Point vagy A kiáltás, továbbá műsorra tűztek néhány rövidfilmet és egy betiltott dokumentumfilm, amit a Kínai Népköztársaság kommunista vezetésének felkérésére készített, mégis dobozban végezte.

A jövő hét folyamán belenézhetünk a Nagyítás főhősének fénykép-előhívó laborjába, ahol egy hátborzongató gyilkosság kockái kerülnek napfényre… Azt hiszem, ezt a filmet senkinek sem kell bemutatni, ha mégis, akkor hamarosan közzéteendő összefoglalóból  még inkább kedvet kaphat mindenki az Arany Pálmás, Oscar-jelölt klasszikushoz.

A későn érkezők nem maradnak le a másik nagy film, a Zabriskie Point vetítéséről sem, hiszen ez is a jövő hétre tolódott. Egy fiatal pár közös álmodozása, és a valóság keresése a hatvanas évek diáklázadásaihoz kalauzol el bennünket. A kontrasztos világszemlélet, az álom és valóság határán mozgó alkotás méltán lett a filmtörténet egyik sokat emlegetett darabja.

Program és időpontok az Örökmozgó honlapján.

Valahogy végig a Mátrix (szigorúan az első rész) jutott az eszembe Christopher Nolan (The Dark Knight) legújabb, Inception c. filmje előzetesének megtekintése alatt. A Mátrix volt talán a legjobb és egyedülálló példája annak, hogyan lehet egy film mélyen elgondolkodtató, de eközben hihetetlenül látványos és akciódús. Nekem valamiért úgy tűnik, az Inception ezt a filmes tripla leszúrt rittbergert (hoppá! :) ) próbálja megismételni, és ha a legutóbbi Batman-filmet vesszük alapul, erre jó esélye is van. 

Legutóbbi blockbuster-összefoglalónkban már fellibbentettük a fátylat a nyár leghátborzongatóbb pszicho-horrorjának ígérkező Splice-ról. Az eddig storyboard artist-ként tevékenykedő Vincenzo Natali filmjében Adrian Brody és Sarah Polley renegát kutatókként feszegetik a tudományos etika határait: céljuk az állati és emberi DNS keresztezése. A végeredményre természetesen ők sem számítottak, és reméljük, nekünk is tud majd meglepetéseket okozni. Az eddigi kritikák alapján megkockáztathatjuk, hogy egy igazi gyöngyszemmel lesz dolgunk. Jöjjön már!

Az idén május 12 és 23 között megrendezendő Cannes-i Filmfesztivál programjában ismét több magyar alkotó és alkotás képviseli hazánkat. Igaz lehetnének többen is…

Tarr Béla Torinói ló című mozija meghívást kapott ugyan, de mivel a film nem készült el időben, nem vehet részt a legrangosabb európai mustrán. De nézzük ki az, aki viszont tényleg ott lesz!

Elsőként Kocsis Ágnest emelném ki, aki a Pál Adrienn című filmjével utazik a francia városba. Kocsis második nagyjátékfilmje az Un Certain Regard válogatásában kerül bemutatásra. Az amatőr színésznővel (Gábor Éva) eljátszatott túlsúlyos, frigid ápolónő útra kel, hogy megkeresse gyermekkori barátnőjét. Hogy mi sül ki ebből? Hamarosan kiderül a magyar közönség számára is. A forgatókönyvet a rendezőnő Andrea Robertivel közösen jegyzi, a fényképezésért Fillenz Ádám a felelős.

Mondruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankeinstein-terv című darabja is a cannes-i versenyfilmek között találjuk. Az Official Selection programban lesz a film világpremierje, és olyan mezőnyben fog az Arany-Pálmáért versenyezni, ahová bekerült többek között Takeshi Kitano Outrage-e vagy Nyikita Mikhalkov Burnt By The Sun 2 című filmje is.

A film Mundruczó Kornél és Bíró Yvette a Bárka Színházban bemutatott színdarabján (Frankenstein-terv) alapul, és egy fiúról szól, aki évek elteltével újra találkozik szüleivel, akik nem akarták őt, ám ez a találkozás tragédiába torkollik. A Niebelung-lakópark után a rendező ismét a színházból merít ihletet és ezt igen jól csinálja. A darabot itt-ott átdolgozta, így került a történet végül celluloidra Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv címmel. A film különlegessége, hogy a rendező maga alakítja az egyik főszerepet - Monori Lilivel és Frecska Rudolffal karöltve - habár néhány Jancsó-filmszereppel a háta mögött már nem számít kezdőnek.

Mondruczó nem újonc Cannes-ban sem: az évek során bekerült a programba többek között a Johanna és a Delta is, melyért FRIPESCI díjat is kapott.

A főiskolás vizsgafilmeket bemutató Cinéfondation versenyprogramban Szimler Bálint Szemle-rövidfilm-fődíjas Itt vagyokja lesz látható. A Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatójának bő fél órás fekete-fehér vizsgafilmje jó eséllyel indul a szekcióban.

Cinéfondation programjában az elmúlt években a már korábban említett Kocsis Ágnes és Mondruczó Kornél is kiválóan helytállt. Előbbi 2006-ban A vírus című alkotásával nyerte el a kategória harmadik díját, utóbbi pedig 2004-ben képviselte hazánkat.

Végre felkerültek a netre az első képek az április 25-én az amerikai mozikba került örökbecsű Fritz Lang remekműhöz, a The Complete Metropolishoz. A trailer alapján úgy tűnik sikerült helyrehozni a filmet a restaurátoroknak. Ja, és aki nem tudná, némafilmről van szó. A kiegészített és felújított verziót, még mindig nem tudni, mikor mutatják be Magyarországon. Addig is itt a trailer.  Érdemes a  HD-ben nézni.

HD itt.

Kicsit lemaradtunk a nyári kasszarobbantó alkotások előrelejzésével, így most ezt a hiányt egy összefoglalóval szeretnénk pótolni. Ezekre a filmekre zsibbadhat tehát az agyunk idén:

1980 április 29-én, 81 évesen hunyt el a nemzetközi filmvilág egyik leg (el)ismertebb alakja, az ijesztegetés nagymestere, Sir Alfred Hitchcock. Mintegy hatvan éves pályafutását némafilmek feliratozásával kezdte - ő tervezte meg és ő is kivitelezte a filmek szövegét és cirádás kereteit. Néhány év után rendezőasszisztenssé lépett elő, így már a filmek elkészülésének teljes folyamatában részt vett. Michael Balcon, producer közbenjárásával kezdhetett el végül saját filmeket rendezni. A korai időkben mondhatni fél-filmeket készített csupán: a Tizenhármas számot félbehagyta, az Always Tell Your Wife-ot pedig egy másik rendező (Hugh Croise) helyett fejezte be.

Első tényleg komplett filmje, a Gyönyörök kertje 1925-ben készült el, az első igazi thrillerje pedig 1927-ben, ez volt A titokzatos lakó, amit már a rendező maga is "igazi Hitchcock-filmnek" tartott. A darab különlegessége, hogy egy üvegpadlón keresztül filmezte a felső lakásban történteket.

A nagy elsők között még fontos megemlítenünk az 1929-es Zsarolást, ami - igaz csak utószinkronnal - az első hangosfilmje. Az érdeklődők ma, 23:30-kor meg is nézhetik, ha az m2-re kapcsolnak.

Természetesen nem lehet felsorolni az összes Hitchcock-remeket, de nem tudom megállni, hogy ne szóljak pár szót néhányukról. Az ember, aki túl sokat tudott olyan film, ami nagyban meghatározta életművét és művészi látásmódját. Az első változat után 22 évvel saját maga dolgozta újra, és remake-ről így nyilatkozott: "Az első változat egy tehetséges amatőr műve, míg a második már egy professzionális alkotás." A történet szerint Dr. Ben McKenna családjával Marokkóba utazik. De pihenésüket egy titokzatos idegen felbukkanása és egy rémisztő titok megtartása nehezíti meg. A második verzió 1957-ben megkapta a legjobb filmzenéért járó Oscar díjat.

Utolsó Angliában készített filmje, az angolok nagy kedvence, a Londoni randevú volt, ami után Hollywoodba települt. A tengeren túlon hamar nekilátott A Manderley-ház asszonyának forgatásához, melyet elkészülte után a legjobb operatőri munkáért és a legjobb filmért járó Oscarral jutalmaztak.

Dolgozott Salvador Dalíval (Elbűvölve), a szépséges Ingrid Bergmannal (Forgószél), Grace Kellyvel (Gyilkosság telefonhívásra), de a negyvenes évek közepes filmjeiből igazán a Hátsó ablakkal tudott kiszakadni. A filmben egy ismert fotós (az Oscar díjas James Stewart alakítja) törött lába miatt otthonában kénytelen maradni, ahonnan - unaloműzésként - a szomszédokat figyeli teleobjektívén keresztül. Időtöltésével azonban bajba sodorja magát és barátnőjét, Lisa-t (ismét Grace Kelly), amikor felfigyel arra, hogy egyik szomszédja éppen felesége holttestétől próbál lakásában megszabadulni. Sok fórumon szerepel a Hátsó ablak a világ top 20-50-100-as listáin, nem is véletlenül. Személyes véleményem szerint is ez az egyik legjobb Hitchcock-film, aminek majd természetesen szentelünk egy teljes postot is.

De van itt még pár kiemelkedő alkotás: az 1959-es Észak-Északnyugat, ami szintén kötelező darab, és a hatvanas évek hátborzongatói, a Madarak és Psycho, amikett valószínüleg senkinek sem kell bemutatni. Az úgy nevezett "suspense" technika, amit a rendező maga vitt be a filmes köztudatba alapvetően határozta meg műveit. Az, amikor a nézőt beavatja a végkifejlet szempontjából fontos eszköz (vagy épp körülmény) meglétébe, de a főhős természetesen nem tud róla, komoly fészkelődést okoz, és ezzel bármilyen 3D, realisztikus David Fincher vagy Chris Nolan  film elbújhat a hitchcock-i thrillertechnika mögött.

Ha csak a Psychot nézzük, kiderül, nem kell ahhoz a XXI. században élni, hogy igazán félelmetes filmet láthassunk. A borzongás ugyanis nem csupán a látványban, hanem a látvány- és sztorielemek kapcsolódási pontjaiban és a fordulópontokban is rejlik. A fekete-fehér film olyan látványelemekkel dolgozik, amik az akkori nézőt igazán belesüppesztették a moziszékekbe. Ilyen például az elhagyatott motel az esős éjszaka közepén és a kísértetház közvetlenül a szomszédban. Ám ezek a képek az egyre fejlődő és egyre realisztikusabbá váló modern technikákhoz szokott thriller/horror-nézőknek nem biztos, hogy olyan komoly adrenalin-élményt adna. Ami mégis minden idő egyik legjobb rémfilmjévé tette, az az a montázstechnika, amit filmeséknél "vörös heringnek" neveznek. A vörös hering fogalmát Hitchcock nem tudatosan találta ki, egyszerűen csak ráérzett arra, hogy, ha egy történet kellős közepén elvágja a szálat és egy teljesen új vezérfonalat vezet be, az a nézőkben ébresztett kétségek és találgatások segítségével növeli a feszültséget. Hogy érthető legyen, elég egy mindenki által ismert (bár talán nem felismert) ilyen esetre gondolnunk: a Psycho főhősnőjének, Marion Crane-nek végzetes története ugyanis úgy indul, hogy sekélyes életét egy, az ölébe pottyanó komoly összeggel próbálja megváltoztatni. Tehát, mitán elsikkasztotta főnöke pénzét útnak indul, hogy új életet kezdjen, ám új élete (és ez a történet egyaránt) végeszakad egy californiai kis motel fürdőszobájában… És itt jön az, ami miatt ez a film olyan komoly sikereket ért el. Egy hétköznapi filmes itt akár be is fejezhette volna a történetet (persze, egy kicsit részletesebben kidolgozva), e helyett Hitchcock átlép a másik történetbe, Norman Bates skizofrén világába. Ugye?! Észre sem vettük, hogy immáron egy "másik" filmben járunk, pedig a Bates-epizód is megérne egy külön sztorit. És a szálak száma egyre csak nő…

„Alfred Hitchcock fordul kéréssel Önökhöz. Kérem, ne mondjanak túl sokat a barátaiknak a Psychoról. Elvégre Önök is azt szeretnék, ha az illető ugyanúgy félne, mint Önök. Legyenek olyan jók, ne mondjanak el semmit! Természetesen jogukban áll nyilatkozni a filmről, akár a hatása alá kerülni, ha a szívük ezt súgja. De kérem Önöket, ne árulják el a végét! Csak ezt tudom tanácsolni!”

Így azt hiszem, nem mesélném tovább, kikkel mi történt abban a bizonyos motelban. Egyébiránt, ha a Psychoról beszélünk, úgyis mindenkinek az a bizonyos fürdőszobai jelenet jut eszébe, amit azóta senkinek sem skerült elég jól feldolgozni, pedig volt rá néhány kísérlet (komoly és vicces megoldások egyaránt születtek). Bernard Herrmann utánozhatatlan hegedűjátéka és az a 70(!) kameraállás meghozta gyümölcsét. Segítségével a képsorok maximálisan hitelesek és látványosak anélkül, hogy a gyilkos fegyver akár a színésznő, Vera Miles bőréhez közel került volna.

Noha kezdetben a kritikusok nem voltak oda a filmért, a 13 millió dolláros közönségsiker mégis magáért beszél. És igaz, hogy díjat nem kapott, de összesen végül is négy Oscarra és egy Golden Globe-ra jelölték. Hitchcock a nézővel játszik, irányítja érzelmeit és ez az, ami miatt filmje szinte utánozhatatlan.

MegosztŠs

Külön Dávidnak. A dilemma, címmel. Na melyik filmből?

Megosztás

Videoklippeket általában nem szoktunk belinkelni, de M.I.A. új, Born Free című számához készült anyag inkább tekinthető kisfilmnek, mint videoklippnek. Mintha a szám inkább háttérzeneként aszisztálna, a beszippantó hangulathoz. A vágások, a fakó hangulat, a színek-színtelenség, az operatőri munka mind a helyén vannak; a hátborzongató, idealisztikus történetről nem is beszélve. Duplacsattanóval a végén és a közepén. 9 perc tömény erőszak. (GAG-nak üzenem, hogy valóban beteg ember lehet aki rendezte, de ez nem M.I.A. hibája. Az ő hibája az ócska zene...) Amúgy M.I.A.-nak szúrnám a fosóját. :D

Megosztás