Augusztus 31-én, kedden megnyitotta kapuit az idei BuSho, vagyis a Budapest Short fesztivál, ami már évek óta elcsal pár napot, tőlünk, hogy egy raklapnyi rövidfilmmel kerülhessünk közeli barátságba. Akad itt kísérleti-, animációs- és egyéb féle kisjátékfilm, komédia, tragédia, fikció, egyszóval akad itt minden, ami szem szájnak ingere. Ha a filmek önmagukban nem lennének elegendőek, kedves olvasó/néző, látogass el a fesztivált kísérő programok valamelyikére! Szereted Bacsó Péter fanyar humorát és Kállai Ferenc lehengerlő játékát? Akkor tekintsd meg mondjuk a Hamvadó cigarettavéget vagy a Megint tanút. Vegyél rész valamelyik turisztikai eseményen – nézz körül a Parlamentben vagy csobbanj egyet a Lukácsban! Kiállítás is lesz, Rimóczi László A világ legrövidebb filmjei, az 1920-as évek kísérleti filmes világába röpít vissza, a GomBusho gyűjteménnyel a 2010-es workshop legjobb pillanatait élhetjük újra át, a Független Függő Filmesek sorozatának keretein belül Merzáék pedig az idei fesztivál eseményeit nyomják nekünk frissibe‘ papírra. A fülfájósak pedig menjenek a Silent Cinemába!

A BuSho idén a budapesti Vörösmarthy mozi mellett további négy városban szervez vetítéseket, így Szolnokon, Szombathelyen és két határon túli városban, Nagyváradon és Magyarkanizsán párhuzamosan nézheti a helyi közönség a fesztivál versenyfilmjeit.

Mindez vasárnapig!

Bővebb info a BuSho-weben.

Egy láthatóan első randi egy kihalt kávézóban, és egy láthatóan feszült férfi, aki vécézésre szánt időt is arra használja, hogy felhívja a bébiszittert… Ez így nem fog menni, nincs a találkozásnak semmi jövője, de valahogy mégis képesek megérteni egymást és őszintén beszélni  arról, ami nem is létezik és arról, amihez egyiküknek s másikuknak sincs semmi köze.

Miután végérvényesen tisztázódott, hogy ez a kapcsolat még egy éjszakát se fog megérni (sőt már ez a néhány óra is több volt, mint amennyit rá kellett volna szánni) elindulnak, valamiért együtt és valamiért egy irányba. Céljuk és sorsuk közös, bár erről ők még mit sem sejtenek. Eszti  és Zoli végül megérkezik a film igazi helyszínére, egy fiatalos, belvárosi loftlakásba, ahol csatlakozik hozzájuk Gábor, Eszti öntörvényű bátyja és megkezdődik az a felszínes ismerkedés, ami felszínre hozza  a régi titkot, és ezt a titkot jelenetenként lassan megjelenő megoldásszikrákból végül mi is felgöngyölíthetjük.

A látszólag eseménytelen sztori csalafintasága pont az eseménytelenségben rejlik. Dialógok egymásutániságával áll össze végül a kép, a kapcsolati háló és a több évre visszanyúló történet, és közben észre sem vesszük, hogy azon kívül, hogy a film során kétszer tépnek be, nem igazán történik semmi érdemleges.

Köntörfalazunk a harmadik perctől kezdve, gyakorlatilag az utolsó kockáig, amikor is a sorok között harapófogóval kerül ki Elek Ferenc és Tompos Kátya szájából a vég- (vagyis eleje-) kifejlet. Köntörfalazunk szóban, mozdulatokban, és köntörfalazunk a nézőnek, aki mégis hamar az események szerves részévé válik, és tovább folytatja, továbbéli a történetet a Mi lett volna, ha…? És miért így lett…? kérdésekkel a fejében. 

Amíg Zoli csupán öt perc kellett, hogyösszeszedje éltének részleteit Dyga Zsombornak összesen nyolcvan. Ebben a nyolcvan percben néha azért megfordult a fejemben, hogy mi közöm is van nekem ehhez a románchoz, kerek harminc másodperc múltán aztán mégis mindig kiderült, hogy mi. Volt ilyen, több is, mégis egy pillanattal az előtt, hogy ez egy idegesítő mozzanatként fészkelte volna bele magát a fejembe, véget ért. Talán csak a csavarok miatt, esetleg a valótlannak tűnő történet teljes valóságosságának köszönhetően. Netán azért, ahogy Tompos Kátya a lehető legnagyobb természetességgel játszotta az egyszerűen komplikált lányt, vagy a három karakter különbözősége okozta ezt, esetleg e különböző karakterek idegesítő közelsége mindannyiunkhoz. Akármi is volt az, ez a komplett egész, ez az egymagában lélegző és élő film, a Köntörfalak megérdemelte a Szemle-díjakat, Elek Ferenc is a maga férfi főszereplő szobrocskáját bár, ha nagyon választanom kellene, én inkább Tompos Kátyát díjaztam volna (bár tény, hogy Eszti karaktere látatlanból is egy volt Tompos fizimiskájával).

Valószínűleg a film természetessége (főként) abban rejlik, hogy a három főszereplő színész nem kevesebb ideig, mint másfél évig készült a mindössze tizenöt rövidke napból álló forgatásra. Az összepróbált dialógok, az összehangolt érzelmek, amelyek kidolgozottsága nélkülözhetetlen volt ezekhez a hosszú beállításokhoz együtt olyan atmoszférát teremtettek a vászonra, amilyet sajnos ritkán láthat a művészfilmkedvelő közönség. Nehéz feladat ez, de Dyga Zsombor remekül varázsolta össze az az elemeket nekünk, nektek, nekik. Akkor menjünk, és nézzük meg még egyszer – akár már DVD-n is.

Írta és rendezte: Dyga Zsombor
Fényképezte: Marosi Gábor
Vágó: Czakó Judit
Zene: The Uptown Felaz
Szereplők: Elek Ferenc, Tompos Kátya, Rába Roland

 Megérkezett az Oscar-díjas Danny Boyle legújabb filmjének első trailere. A film 127 Hours címen fut, és Aron Larston amerikai hegymászó igaztörténetét meséli el, aki azután vált híressé, hogy egy félresikerült hegymászó-kaland során kénytelen volt amputálni saját karját. A főszerepben James Franco domborít, akinek eddig nem volt túl sok emlékezetes alakítása, így talán Boyle filmje hozhatja meg neki az áttörést. A film érdekessége még, hogy állítólag az első óra teljesen párbeszédmentes.

Sziasztok!

Tegnap este néztem meg a Predator legújabb részét, szóval még elég friss az "élmény". Nagyon vártam, hisz Antal Nimród rendezte, ahogy ezt szeritem sokan tudjátok....

Nos...nem szeretnék ezzel megbántani senkit, de nagyon gyenge volt a produkció. Olyan érzésem volt, mintha csupán három napjuk lett volna leforgatni a filmet. A jelenetek kidolgozatlanok voltak, mind szöveg, mind látvány szempontjából. A párbeszédek , csak egy "ZS" kategóriás filmben állták volna meg a helyüket. A főszereplőkből is szinte hülyét csináltak. Laurence Fishburne-ön csak kacagni lehetett, nem is értettem, hogy ő minek van a filmben egyáltalán. Adriról nem is beszélve. Adrien Brody, hogy vállalhatta ezt a szerepet? Abszolút nem illett hozzá a karakter. Az volt az érzésem, mintha  Anta l azt mondta volna neki.....

 - Adrien hallgass ide...neked csak olyannak kell lenned, mint Arnold Swarzwneggernek...semmi több, se kevesebb.

Adrien így is tett...még a bozótot is úgy vágta, mint Swarzi 1987-ben. Hát nagyon nem állt jól neki.

A díszlet és az utómunka is hagy némi kívánnivalót maga után. Pédául, telebaszták bolygóval az eget. :)

Volt olyan dolog is, ami tetszett...A Predatorok jelmezei kifejezetten jók voltak.

Tudom, hogy Antal Nimród jó rendező, de ez most valahogy nem sikerült. Bízom benne, hogy a  jövőben több olyan kiváló filmet láthatunk tőle, mint a Kontroll.

Ez csak az én véleményem...üdv. GaG. 

A Guys Choice, mint ahogy a neve is mutatja egy díj, melyet az igazán tökös filmek kategóriájában osztogatnak. Idén (június 20-án) Sylvester Stallone kapta Kult Icon (Guy-con) kategóriában az elismerést, mely voltaképp egy kisebb életműdíjnak is tekinthető. Az akcióikont pedig nem más méltatta, mint legnagyobb riválisa, a Kormányzó. Következzen a tiszteletére vágott felvezető videó, mely kellő intenzitással summázza munkásságát. :D

Darren Aronofsky, Natalie Portman, Vincent Cassel - ennyit nagyjából elég is írni a Rekviem egy álomért és A pankrátor rendezőjének legújabb filmjéről. A feszültség tapintható, a képek gyönyorűek, a skizofrén balerina pedig hátborzongató. Lenyűgöződtem.

Újabb képregényadaptációt kapunk az arcunkba, ezúttal Mr Jimmy 'Horton' Hayward nézőpontjából. A western-comic darabot egyelőre a magyarországi multiplexekben nem, viszont a miskolci CineFest Kitekintő szekciójában szeptember elején már megnézhetjük - méghozzá 35 miliméteres kópiáról.

Csáknorisz-szerű leszámolgatásaiban a sebhelyes arcú Josh Brolin partnere Megan Fox, az ősellenség pedig John Malkovich, aki, mióta sokszoros klónozásban szerepelt a saját nevét viselő című filmben, kicsit komolytalan gonosznak. Na de lássuk meg, mit hoznak ki együtt egy kalandthrillerből!

Találkozunk Miskolcon.

Megjött Joaquin Phoenix legújabb WTF-ja. Eddig ugyan fel-fel bukkant, de nem öltött formát. Most azonban itt az első trailer. Dokumentum filmet várhatunk Joaquin 2009 óta tartó "rap karrierjéről". Józaneszét sokan firtatják, de ez a "valami" várakozással tölt el.

Ryan Little rengeteg díjat söpörhetett be A háború kísértetei (Saints and Soldiers) c. filmjével, épp ezért kicsit meglepett, hogy legújabb művének előzeteséből csak úgy árad a B-filmes hangulat. Remélem, rossz a megérzésem, mert az alapötlet nem rossz. A film Herman Melville Moby Dick című könyvén alapul, csak ezúttal Ahab kapitány (Danny "öreg vagyok én már ehhez" Glover) nem bálnákra, hanem sárkányokra vadászik. Danny Glover miatt egyszer mindenképp érdemes lesz lecsekkolni.

Szemle- és Videominuto versenyprogramos, BuSho-díjas rövidke a szocializmus legjobb mosógépéről.

Múzika!!