MIA - Paper planes - ezzel a számmal vált híressé (Gettómilliomos zenéje)

A flegmaszájú, meglehetősen tróger kinézetű, Sri Lankai származású, R'nB királykisasszony, MIA, (akit eddig a pillanatig egyébként szerettem, de mától kezdve inkább lehánynék) egy felháborító, botrányos - videoklipnek nem, inkább kisfilmnek nevezhető - mozgókép anyaggal próbálja ránk sózni újonnan megjelenő albumát. Miután végignéztem a kilenc perces anyagot, nem tudtam mit gondoljak! A gyomrom felfordult! Én azt értem, hogy a rendőri brutalitást és a rasszizmust - utóbbit elég különös módon -  akarja a szemünk elé tárni, amiket persze én is elítélek, de azért a rendőrök nagy része azért ezt nem érdemelné meg, és most nagyon finoman fogalmaztam! A másik dolog.........ami minden határon, minden erkölcsi normán átmegy, átgázol.......- és itt már nem a rendőrökről van szó - az az, hogy hogy lehet valaki olyan aljas, hogy egy olyan kliphez, vagy bármihez adja a nevét, amiben  egy ártatlan gyereket közelről, lassítva lőnek főbe! És a menekülő ártatlan srácról még nem is beszéltem, akit cafatjaira robbantanak. Jó lenne, ha a művésznő elgondolkozna, hogy mit is hozott létre!

MIA - Born free

 Ha a mai kortársművészetbe ez belefér, akkor minden kortársművész elmehet a pi*ba. Bízom benne, hogy sok rajongója elfordul tőle! Akinek meg ez tetszik, az végezzen el egy önismereti tanfolyamot!

Ja?! és a zene?...........felejthető!

üdv. GaG

Ritkán találkozni olyan rövidfilmmel, amely pár perc alatt képes úgy elvarázsolni, mint egy egész estés mozifilm. Kerek történetet elmesélni kb. annyi idő alatt, amíg egy tv-s reklámblokk tart, csak nagyon ritkán sikerül, főleg úgy, hogy az még érdekes is legyen. Luis Briceno és David Alapont animációs rövidfilmje a kivételek közé tartozik. A tíz perces sci-fi hangulatos zenéjével, érdekes világával másodpercek alatt beszippant, és rövid játékideje alatt is képes meglepetéseket okozni. No, de elég az ajnározásból, győződjetek meg róla Ti is:

Miközben a hazai Alien-rajongók rettegnek, milyen magyar címet fognak kitalálni a kreatív elmék a sorozat ötödik részének, hogy most éppen mi lesz “a Halál”, addig az óceánon túl csigalassúsággal bár, de elkezdtek szállingózni a hírek a filmről.

Ridley Scott, miközben lányát, Jordant kísérte el első filmjének, a Cracks-nek a londoni premierjére, elejtett pár szó a közelgő Alien-filmről, melyet ő fog rendezni. Eddig arról szóltak a pletykák, hogy az előzményfilm azt ismerteti meg a nézőkkel, hogy a lények miképp kerültek az LV-426-ra, azonban a Scott által elmondottak után már ez sem vehető biztosra.

“Teljesen új módon közelítjük meg a mítoszt”, kezdte Scott, majd megemlítette, hogy már nagyvonalakban tudja, miről fog szólni a film, mint ahogy a forgatókönyv írását is megkezdték már. Elmondása szerint az előzményfilm jóval a többi előtt fog játszódni, de nem egyszerű a filmekre évszámot aggatni, így körülbelül 30 éves differenciát lát az 1. és az 5. rész között.

Az elmondottakból az szűrhető le, hogy Jon Spaihts sztorija nem annyira az idegenekre fog koncentrálni, hanem inkább az emberek oldaláról közelíti meg az eseményeket. De minden kiderül a filmből, melynek egyelőre még nem tudni mikor kezdik a forgatását.

(Forrás: sg.hu)

Mielőtt megtekintenénk a következő két klipet a Tom Six által jegyzett The Human Centipede (Emberi százlábú) c. horrorból, javaslom, időzzünk el egy kicsit a film poszterén. "100 százalékig orvosilag hiteles", így szólnak a hívó szavak, amely már eleve feltételezi, hogy nem egy romantikus drámáról van szó, de menjünk tovább. Igen, mint bizonyára rájöttetek, a képen az a bizonyos emberi százlábú szerepel, ezt a torzszülöttet szeretné ugyanis mindenáron megalkotni a film főszereplője, az őrült Dr. Heiter (Dieter Laser), aki Hannibal Lecter óta valószínűleg a legelmebetegebb doki a filmvásznon. Szóval, Heiter doki eltökélt célja, hogy összekössön (igen, úgy) három embert, s ehhez segítségére siet a horrorfilmek egyik legelcsépeltebb kliséje, a segítséget kérő eltévedt turista. Mindenesetre a film alapötlete elépesztően beteg, bár ki tudja, lehet, hogy a Fűrész és Hostel filmeken nevelkedett nézőknek ez már meg sem kottyan.

Április 23-ára virradó éjjel a mozifanatikusok jobban teszik, ha kipihenik magukat, hiszen 23-án este 6-tól másnap reggel 6-ig ismét itt a Mozifanatikusok éjszakája. A budapesti Palace Westend, Mammut, Lurdy Ház és a Duna Plaza mellett egy-egy nyíregyházi és kaposvári mozi is várja a lelkes filmrajongókat. A filmeken kívül pedig a szervezők zenés-táncos mulatsággal és sok meglepetéssel teszik még izgalmasabbá az idei programot. Jegyek 2490 Ft-os áron elérhetőek a felsorolt mozik pénztáraiban. A megváltott karszalagok csupán az adott helyen érvényesek, viszont ott korlátlan filmnézésre jogosítanak.

Lesznek 3D filmek, mint például a legutóbbi siker, az Így neveld a sárkányodat, Tim Burton rémmeséje, az Alice csodaországban, aki pedig még nem tette volna meg, az ellátogathat James Cameron Pandorájára az Avatarban.

Aki inkább borzongana, az beülhet a REC második részére vagy a District 9-ra, de lesz rengeteg nevetés is - például George Clooney-val a Kecskebűvölőkben, Jackie Chan-nel a Kém a szomszédban című filmben, vetítik az Oscar gálán szereplő Becstelen Brigantykat, az Egek urát, a Bombák földjént és az Egy lányrólt is…

A sort még hosszan folytathatnánk, de talán az egy kicsit hosszadalmas lenne. Viszont az itt elérhető programból mindenki kedvére szemezgethet.

Tehát elő a pizsivel és a popcornnal és irány a mozi!

Európa a nem túl távoli jövőben. A kontinens országait és régióit egy kiterjedt metróhálózat köti össze. A nyersanyagkészlet kifogyóban; és e nem túl hívogató világban a felszínt és az alagutakat egyaránt kamerák pásztázzák, melyek képe egy központi irányító egységbe fut be. Roger, egy stockholmi fiatalember egy ilyen központ alkalmazottja, de mégis idegenkedve szemléli ezt a túlságosan is ellenőrzés alatt tartott világot. A párkapcsolatával sincs minden rendben, és rossz érzése csak fokozódik amikor egy bizonyos hajmosás után hangokat kezd hallani. Hangokat, amik megpróbálják befolyásolni mind viselkedését, mind pedig tetteit. Ekkor tűnik fel a gyönyörű Nina, aki kísértetiesen hasonlít az ominózus hajsampon reklámarcára. Úgy érzi, a nő megmutathatja a kiutat a nyomasztó alagútrendszerből, de ahogy egyre több időt tölt vele, úgy kerül egyre mélyebbre és mélyebbre egy sötét összeesküvésben.

Tarik Saleh rendező e sajátságosan groteszk világ- és jövőképe a színeken és a figurákon keresztül erősen magával ragadja a nézőt. A sivár városok, és teljesen érzelemmentes arcok félelmet keltenek, és talán ezért a film egy kiváló jelzés, hogy igen szomorú évtizedek várnak ránk, ha nem vigyázunk bolygónkra, nem figyelünk embertársainkra.

Az úgynevezett Motion Capture technológia – ami az állóképek kétdimenziós animálása – még gyerekcipőben jár, Saleh mégis kiemelkedő filmet rakott össze belőle. Noha a figurák apró érzelmi reakciói és a mimika nem túlságosan kidolgozott, a hatás kétégtelen: talán így még erősebben és szembetűnőbben érzékelteti az emberek egymástól való eltávolodását és az egyre inkább megcsömörlött látásmódot. A film noir elemekért pedig az a hátborzongató színvilág felel, ami talán legnagyobb erénye a darabnak.

Tarik Saleh pályáját graffiti művészként kezdte, majd díjnyertes dokumentum- és játékfilmek egész sorát készítette el. Az egyiptomi származású svéd rendező a Metropia ijesztő világát egy klasszikus stockholm-külvárosi környezetbe helyezte, ahol a rideg, fagyos hangulat adott.

A kiváló hangulatelemek, az animációs technika és a látványvilág még azt is elfeledtetik velünk, hogy a történet kicsit túl kaotikus, de az erős idegzetűeknek és a sci-fi rajongóknak feltétlenül ajánlott.

Rendezte: Tarik Saleh
Írta: Tarik Saleh, Fredrik Edin és Stig Larsson
Fényképezte: Sesse Lind
Zene: Johan Söderberg
Szereplők: Vincent Gallo, Juliette Lewis, Udo Kier, Sofia Helin

Révbe ért a 2010-es Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, és a szombati záró gálán kiosztották az idei díjakat.

A díjátadón először a közönség-díjas filmet hirdették ki. Az elismerést A fantasztikus Róka úr kapta a Hátralévő életed első napját és a A Vörös Kápolnát megelőzve.

A gála második műsorszáma a Diákzsűri döntésének kihirdetése volt. Díjukat az Elly története című iráni alkotás nyerte el. Az Asghar Farhadi által jegyzett film az indoklás szerint „kiválóan reflektál a férfi és női kapcsolatok társadalmi vetületeire egy sokszereplős, jól működő zárt szituációs drámán keresztül”.

Végül ismertették a Nick James, Tiina Lock és Gothár Péter triójából álló nemzetközi zsűri döntését. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által felajánlott Hullámtörök-díjat idén a holland  A bőrön is áthatol kapta. Nick James elmondta, a díjat olyan elsőfilmes rendezőnek (Esther Rots) ítélték, akinek filmje „témaválasztását és esztétikai megvalósítását tekintve is merészségről tesz tanúbizonyságot”. Gothár Péter pedig a személyes hangvételt és a nézővel való kiváló kommunikációt tartotta fontosnak a díjazott filmben. A film rendezője a gálán – sajnos csak az Interneten keresztül – kiemelte, az erőszakos támadásnak áldozatul esett főhősnő összeroppanását, felépülését és reakcióit saját személyiségéből kiindulva alakította ki. Esther Rots továbbá elmondta, nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy első filmjével elnyerte a Titanic fődíját, amihez egyébiránt egy tízezer eurós csekk is kapcsolódik, és azt egy következő film elkészítéséhez használhat fel.

Megosztás

 A lengyel történelem egyik legszomorúbb eseménye a Katyni erdőben történt 1940-ben a II. Világháborúban. A Szovjetek 15 ezer lengyel tisztet lőttek főbe, majd temették őket tömegsírba. A tömeggyilkosságot a németekre kenték. A tragikus események hivatalos nyilvánosságra hozására Borisz Jelcin orosz elnök idején került sor 1992-ben.

 A film rendezője Wajda,  nem elsősorban a katonák szenvedésein, hanem rokonaik, hozzátartozóik történetein keresztül mutatja be a történelmi tényeket. Hitelesen és részletesen ábrázolja az akkori lengyelországban uralkodó közéletet, politikai helyzetet és nem utolsósorban a Szovjetek brutalitását.

Saját véleményem: Szerintem el sem tudjuk képzelni milyen mély fájdalmat élnek át barátaink, a lengyelek e hetekben. Elkerülhetetlen tény, hogy a Kaczyński házaspár és a 94 többi áldozat halála felerősíti a Katyni tragédia gyászát.  Milyen rosszkor jött ez a baleset!...pont mikor az oroszok és a lengyelek 70 év után végre rendezni kívánták kapcsolataikat egy közös megemlékezéssel. Elképzelésem sincs milyen érzelmeket pendít meg ez a  lengyelekben. Megható és pozitív pillanat volt, mikor az áldozatokért szóló szentmisén elhangzott a "legyen békesség köztünk mindenkor" mondat.....az oroszok kezet fogtak a lengyelekkel....remélem e béke irányába tolódik el kapcsolatuk, még ha testvéreink nem is tudnak megbocsátani soha....

.....ezt szerettem volna elmondani.....

R.I.P. Katyni áldozatok, R.I.P Kaczyński házaspár, R.I.P. A repülőgép szerencsétlenség áldozatai

 U.I. : „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

GaG

 A Visszafordíthatatlan (Irréversible) c. egyesek szerint nézhetetlenül sokkoló, mások által (pl. jómagam) viszont zseniálisnak tartott filmjével elhíresült Gaspar Noénak valószínűleg lámpa helyett stroboszkóp égett a gyerekszobájában. Ez legújabb filmjének előzetesén, illetve annak korábban nyilvánosságra került főcímén is meglátszik: villódzó fények, pulzáló képek, és a már jól ismert alvilági hangulat jellemzi a képsorokat. Azoknak, akik nem csak a felhőtlen szórakozásért szeretnek moziba járni, íme az előzetes:

A Titanic-kal ezúttal északi vizekre evezünk: tekintsük meg a Dina vagyok és a Csak egy szerelmesfilm rendezőjének, Ole Bornedalnak legfrisseb darabját, a Szabadíts meg minket a gonosztól!-t.

Dánia. Egy elhagyatott tengerparton egy feltűnően öltözött nő egy igaznak vélt történetet mesél. Szavai által megismerjük a semmirekellő kamionsofőrt, Larsot és jól szituált testvérét, Johannest, Johannes szemrevaló feleségét, Pernille-t; az önjelölt városatyát, Ingvart és az ő támasztát, a szeretett Annát; valamint Alaint, a bosnyák bevándorlót.

A karakter-rendszer részletes bemutatása után útjára indul a meghökkentő, egyáltalán nem kiszámítható, pontról pontra kidolgozott skandináv rémmese.

Lars egy fuvarja során részegen véletlenül elüti az épp Pernille-hez igyekvő Annát, és ez nem csupán a nő halála miatt okoz komoly fejfájást számára, hanem azért is, mert tisztában van azzal, hogy a befolyásos özvegy, Ingvar keze mindenhova elér. Így a nő holttestét elrejti és mindent megtesz, hogy a gyanút a legvalószínűbb bűnbakra terelje: Alain a homályos múltja és muzulmán vallása miatt épp megfelelő a célra – az esti faluünnep pedig alkalmas a lebuktatásra. Alaint megverik, megalázzák, halállal fenyegetik, miközben gyér nyelvismerete okán ő nem is igazán érti, miért bánnak így vele.

Lars jólelkű bátyja, Johannes a saját házukba menekíti a gyanúsítottat, megpróbálja megvédeni a – szerinte – ártatlanul megvádolt férfit a felbőszült tömeggel szemben, ám azt nem veszi számításba, mekkora veszélybe sodorja ezzel feleségét, gyermekeit és saját magát.

Ezzel eszeveszett hajsza veszi kezdetét – Johannes házának ostroma, jónéhány golyó a fejbe a megtorló Ingvar fegyveréből, zajok, füst, tűz, vér… Lehengerlően katartikus képsorok hozzák meg a film csúcspontját – egyszerre érezzük a pokol legmélyebb zugait, a halál közelségét, a megtorlást, a megsemmisülést és a feloldozást.

A rideg, túltelített színekkel, a zörejekkel és a zenével rendkívül jól bűvészkedő Ole Bornedal kitalálta, mi kell a skandinávoknak (és a Titanic-fanoknak), és attól sem riadt vissza, hogy rendesen széttiporja a néző lelki világát. De ezek és a hamisíthatatlan északi atmoszféra teszik igazán érdekessé a filmet, melynek kulcsjeleneteit sajátságos módon emeli ki a zörejek, dialógok helyett puszta zenével, és ezek a misztikus jelenetek csak tovább fokozzák a nyugtalanságot és a zaklatottságot. 

A Szabadíts meg minket a gonosztól! szociográfiája manapság nagyon aktuális. Az elszeparált kisközösségen (ha tetszik, minitársadalmon) belüli szerepháló és konfliktusrendszer jól szemlélteti a mai társadalmak egyre széthúzóbb, egyre ellenségesebb mivoltát; és bár Bornedal különleges köntöst húzott eme társadalomkritikára, mégis világossá válik, hogy a modern világ mozgatórugói között egyaránt szerepel többek között a rasszizmus, a gyűlölet és az erőszak. A film politikai elméletek tömkelegével és erős előítéletekkel sűrűn tűzdelt, és ezek ideáit a dán rendező nyíltan adja karakterei szájába.

Ole Bornedal érdemeit tovább növeli az a módszer, amivel időről-időre Hollywoodot Európába, és Európát Hollywoodba költözteti. Kezdte ezt 1994-ben az Éjféli játszmával (Nattevagen), amit 3 évvel később az Egyesült Államokban rendezett meg Éjjeliőr a hullaházban címmel, aztán jött a Szabadíts meg minket a gonosztól!, ami az amerikai Szalmakutyák újragondolása – méghozzá egy hamisítatlan észak-európai remake-ben.

Ha valaki szívesen összehasonlítaná ezt a darabot más Bordenal-alkotásokkal, az a Titanic végén, április 18-án éjjel háromnegyed 3-kor (vagyis 19-én hajnalban) kapcsoljon a Duna Autonómiára a Dina vagyok-ért, vagy látogasson el Csak egy szerelmesfilmet nézni a Cirkoba 21-én 18:30-kor.

Írta és rendezte: Ole Bornedal
Fényképezte: Dan Laustsen
Vágó: Anders Villadsen
Zene: Stefan Nilsson 
Szereplők: Lasse Rimmer, Lene Nystrøm, Jens Andersen, Bojan Navojec, Mogens Pedersen

Megosztás