A One More Production felelőségteljes produkciós cég lévén csak tökéleteset tud alkotni. Ezt bizonyítja PIXELS című, legújabb rövidfilmjük is, Patrick Jean rendezésében. New York az oldschool 8-bites retrojátékok martalékául esik. Tökéletes grafikájú pixeleket láthattok.

Írta és rendezte: Patrick Jean
Rendezte és fényképezte: Matias Boucard
SFX: Patrick Jean és barátai
Producer: One More Production

Megosztás

2010 április 7-én Horváth György fesztiváligazgató és Germánné Dr. Vastag Györgyi, a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának tanácsnokának megnyitójával útjára indult az idei Titanic.

Az első vetítési napon már tolongtak a filmbarátok a mozi pénztáraknál és a termek is tele voltak magasabbnál magasabb és nagyobbnál nagyobb hajú figurákkal. De milyen jól tették, hisz már az első napon bekerült egy igazi gyöngyszem a Különös történetek blokkjának programjába.

Alice-t London egy kihalt részén elüti egy taxi. A taxisofőr a járókelők szeme láttára nem tehet mást, minthogy a hátsó ülésre pakolja a lányt és elinduljon vele egy, a feje tetejére állított világba, ahol minden olyan, mint általában, mégis kicsit más… Egy probléma van csupán: a lány az ütés következtében képtelen visszaemlékezni, ki ő és honnan jött. Az éjszakán át tartó (bár igazából meghatározatlan időn keresztüli) emlékkereső utazást szokatlanul vidám alvilági figurák, egy interaktív rádiós, némi csíkos memóriafejlesztő kapszula és vörös lámpát hordozó furcsa szerzetek színesítik.

Az, hogy Alice visszaszerzi nevét és identitását, az várható. Ami viszont igazán hatásossá és lenyűgözővé teszi ezt a filmet az a történet kibontakozásának mikéntje. A díszletek illetve a látvány, valamint a hangok és a zene milyensége az, ami igazán meghatározza eme elvarázsolt világ hangulatát. Nem szerepel a filmben egyetlen olyan látvány- vagy díszletelem sem, ami a való életben ne fordulna elő, mégis ezek kombinációja nagyon sajátságos érzést ad a történetnek.

Az eredeti Csodaország elemeit könnyedén beazonosíthatjuk, az eredeti szereplőknek is mind megvan a maga megfelelője. Ez a film mégis sokkal többet ad egy „a mesét egy mai környezetbe átültetünk” típusú riméknél. A film hangulatával teljes mértékig bevonja a nézőt, akinek így nem csupán egy rendkívüli filmes élményben lesz része, hanem egy másfél órás utazáson is részt vehet az alvilág legmélyebb bugyraiba.

Nézzük, mi van még! Van nekünk egy csinos szőke Alice-ünk (Maggie Grace), aki nagyon bájos, és teljesen úgy néz ki, mintha a Disney változatból lépett volna ki. Van egy fehér nyuszink – Whitey, a taxis (Danny Dyer), aki az idő fogságában élő, a való- és az álomvilág közötti ingázó kapocs. És vannak gonoszaink is (Matt King, Nathaniel Parker) – igazán kiváló, a félelmetesség és a játékosság határán táncoló figurák. A karakterek megjelenését, megnyilvánulásait, továbbá a színészek játékát pedig egy igazán ritmusos, pezsdítő és mondhatni ravasz (figyeljük csak meg, hogy nem is tudjuk megfigyelni!) montázs emeli ki, emeli fel, röpíti el…

A film poénokat épp kellő mennyiségben tartalmaz – csak annyit, hogy ne legyen száraz a film, vagy ne tűnjön ijesztőnek ez az al(túl)világi sztori.

Mindezeket összevetve azt hiszem nehéz kivetnivalót találni ebben a darabban egy olyan ember számára, aki nyitott és fogékony az újdonságok és a szokatlan dolgok iránt. Szép volt Simon Fellows!

Rendezte: Simon Fellows
Írta: Jayson Rothwell
Fényképezte: Christopher Ross
Zene: Christian és Joe Henson 
Szereplők: Maggie Grace, Danny Dyer, Nathaniel Parker, Matt King, Bronagh Gallagher

A Philips és Ridley Scott megalkotta a reklámok unikumát. Majdnem Coca-Cola-i magasságokba repülve 5 azonos tematikájú, ámde különböző műfajú rövidfilmmel promótálja új , 21:9-es arányú mozirendszerét. 5 zseniális rendező, iszonyatos CGI, megragadó történetek. Az egyetlen hátulütője, hogy (egyelőre) csak egy világító tv kereten keresztül nézhetjük. Valószínüleg ezen nemsokára orvosol egy ügyeskezű rajongó...addig következzenek a művek. HD-ben érdemes nézni, nagy képernyőn.

Dark Room (Johnny Hardstaff)

El Secreto de Mateo (Greg Fay) 

The Hunt (Jake Scott)

Jun and the Hidden Skies (Hi-Sim)

The Gift (Erik Rinsch)

Rendben, ha már úgyis voltak képek, legyen itt a video is. A háromdé a lényeg a filmben, mint mostanság mindenben. A képek magukért beszélnek. Cameronéktól kölcsönvett (Avataros) kamerával forgatva. Szóval...akkor jöjjön. HD itt.

Most már minden rendben. Köszönjük.

A kanadai Matthieu Ratthe kisfilmje rövid, mégis egyszerre hordozza magában a horrorfilmek és a drámák tökéletesen kidolgozott elemeit, amit igazán szépen megkomponált képekkel és feszültséggel telített zenével tesz teljessé. A holló, mint a halál szimbólumának központi szerepe és az emberi előítéletesség ereje okozza azt a meglepetést, ami miatt ezt a filmet mindenképp látni kell.

Megosztás

Boston, Massachusetts. Az állami Rendőrakadémia frissen végzett növendékei immáron készek, hogy feláldozzák fiatalságukat az ország biztonságáért. Bill Costigan (Leonardo DiCaprio) és Colin Sullivan (Matt Damon) ekkor még nem is sejtik, hogy életük és munkájuk egyre közelebb hozza, mégis egyre távolabb viszi őket egymástól…

A várost uraló bűnszövetkezet felszámolása és vezetője, Frank Costello (Jack Nickolson) kiiktatása a rendőrség legaktuálisabb feladatköre, és a siker érdekében az újoncok is komoly feladatot kapnak. Bill apja révén alvilági közegben nőtt fel, így ideális arra, hogy Costello bizalmába férkőzve és a rendőrség kezére dolgozva belülről bomlassza meg a maffia egységét. Vele szemben Sullivan, aki különleges nyomozótiszti rangot kap, Costello téglája, akinek segítségével a bűnbanda mindig egy lépéssel a rendőrség előtt jár.

Amikor mindkettőjük számára világossá válik, hogy mindkét oldal munkáját spionok segítik, megkezdődik a hajsza saját életük és tisztük megmentéséért.

Ám a történet nem ilyen egyszerű. A film bő 150 perce során újabb és újabb csavarok és meghökkentő elemek egymásutánisága tartja fenn azt a feszültséget, ami a legtöbb akciófilmből hiányzik. Az említett feszültséget az igazán kiváló látvány – a dinamikus kameravezetés és Michael Ballhaus lenyűgözö képei tetézik, amitől egy olyan izgalmas darabot kapunk, aminek minden egyes kockája az önfeledt szórakozást szolgálja.

William Monahan forgatókönyve a honkongi akció, a Szigorúan piszkos ügyek (Siu Fai Mak és  Wai Keung Lau) könyvén (Siu Fai Mak és Felix Chong) alapszik, de jóval túlszárnyalja azt. Attól, hogy ekkora hangsúly helyeződik a főszereplők identitás-válságára és a beépülés nehézségeire a film sokkal több lesz puszta gengsztermesénél. Ebben sokat segít Thelma Schoonmaker munkája is, aki igencsak jól zsonglőrködik a montázstechnikával. Gyakorlatilag minden snitt az előző magyarázója, aminek következtében nem áll fenn az a veszély, hogy belesüppedünk az oly sok filmet elrontó, unalmas akciófilm-vágástechnikába.

De ami igazán teljessé tette ezt a sztorit az kétségtelenül – tádám! – Scorsese mester gondolatvilágát és nem kis szakmai múltját dícséri. A New yorki rendező számos igazán kiemelkedő alkotása (például Aljas utcák, Taxisofőr, Krisztus utolsó megkísértése – amik egyenként is megérnek egy-egy liturgiát) után valamelyest visszavett a tempóból és némileg a minőségből is, de néhány kevésbé hatásos film után a Téglával újra visszatért a színre. És ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2007-ben megkapta a legjobb rendezésért járó Oscar szobrot és a Golden Globe-ot, elismerték többek között a bostoni-, a chicagoi-, a dallasi-, floridai- és a New yorki kritikusok, kapott DGA (Directors Guild of America) díjat, Las Vegasban Sierra-díjat és még sorolhatnánk.

De az sem mindegy, hogy az Oscaron a Tégla lett a legjobb film, Thelma Schoonmaker lett a legjobb vágó, és William Monahan írása lett a legjobb adaptált forgatókönyv. Schoonmaker megkapta továbbá az amerikai vágók nagyjátékfilm-dráma kategóriájának díját, és a Las vegasi és phoenixi kritikusok elismerését, és Monahan vitrinje is roskadozásig telt a plakettekkel és szobrokkal (Boston Society of Film Critics-díj, Chicago Film Critics Association-díj, Edgar Allan Poe-díj és a többi…).

A színészi gárdásól se feledkezzünk meg! Leonardo DiCaprio kiforrott színészi játéka és az útkereső figura hiteles alakítása, Matt Damon rideg és hazugságokkal teli szereplése, Jack Nicholson gonoszként való újra-kiteljesedése és a csupa-csupa sztárokból álló mellékszereplői gárda (Mark Wahlberg, Martin Sheen, Alec Baldwin) is meghozta a várt sikert és az ezzel járó díjesőt.

Az Egyesült Államokon kívül a stáb csupán jelöléseket kapott, abból viszont rendesen – többek között az argentín filmkritikusoktól, a brazil mozisoktól, valamint a dán Robert- és Bodil díjátadón és a BAFTA-gálán.

Az összesen 289 millió dollárt hozó filmet – habár a körülötte kialakult felhajtás már lecsengettnek tűnik – azt hiszem nyugodtan felhelyezhetjük a „legjobb Scorsese filmek” polcra, hogy aztán időről időre elővegyük és újranézzük, ha igazi akcióra vágyunk.

Rendezte: Martin Scorsese
Írta: William Monahan
Fényképezte: Michael Ballhaus
Vágó: Thelma Schoonmaker 
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Wahlberg, Martin Sheen

Megosztás

Fritz Lang 1927-es remekműve a Metropolis, nemsokára újra a mozikba kerül USA szerte. Az apropó pedig nem más, mint a digitálisan felújított és a 2008-ban megtalált kivágott anyagokkal megtoldott, vagy inkább kiteljesített verzió bemutatása (2008-ban a Berlinalen már néhány kiválasztott láthatta a 147 perces verziót.). A bemutatóra pontos dátum még nincs, sőt az sem tisztázott, hogy hazánkba eljut e a filmvászon, azonban az már biztos, hogy 2010 novemberében már kézhez vehetjük DVD/Blu-Ray formátumban az immáron The Complete Metropolis címmel bemutatott klasszikust. Április 15-től pedig ti magatok is nyomonkövethetitek a projektet az új Metropolis Honlapon.

Annak aki pedig nem ismerné az eredetit, néhány szó a filmről:

"A Metropolis (Metropolis) a német expresszionista iskolához tartozó, 1927-ben bemutatott fekete-fehér német némafilm, rendezője Fritz Lang. Lang és neje írta meg a szövegkönyvet 1924-ben és 1926-ban lett elkészítve a forgatókönyv. A történet egy futurisztikus jövőben játszódik és megmutatja a nagy különbségeket a társadalmi osztályok (a munkásosztály és a vezetők) között. A filmet Németországban rendezték a Babelsberg Studióban, és 1927-ben, a Weimari-köztársaság ideje alatt adták ki. Az akkori idők legköltségesebb filmje volt ez, hozzávetőleg 5 millió birodalmi márka volt a készítés ára. A német bemutató után a filmből kivágtak egyes jeleneteket, ezek el is vesztek, és azóta több próbálkozás is történt a visszaállítás érdekében. 2008-ban kerültek elő az elveszettnek hitt jelenetek." (wiki)

Akinek felkeltette érdeklődését és már képtelen várni a novemberi megjelenésig az megtekintheti a teljes, 1927-es verziót a Youtube filmarchivumából:

Megosztás

Szorítsuk össze a fogunkat, hisz nem egy könnyed matinédarabra váltottunk jegyet. Készítsük elő a százas csomag papírzsebkendőt és irány a Camino, a tragikus út. Az út, amely egy kislány lélekfejlődését testének teljes lepusztulásával egyidőben ábrázolja. Az út, amely édesanyját a vallásfanatizmusból lassan az őszinte anyai szeretet irányába tereli…

Javier Fesser szívfacsaró története összesen tizennyolc díjjal és még jópár jelöléssel büszkélkedhet. A nyolc, igen rangos Goya-díjat (nem mellékesen a legjobb filmért- és rendezésért járó elismerés mellett jutalmazták Carme Elias, Nerea Camacho és Jordi Dauder játékát is), további tizenkét másik spanyol díj követte.

A film igaz történeten alapul: az 1985-ben, tizennégy évesen, rákban elhunyt Alexia González-Barros történetét meséli el, akinek szentté avatásának procedúráját már a halálos ágyán elkezdték. Fesser – aki egyébként a forgatókönyvet is jegyzi – alapjaiban ragadta meg a kislány utolsó hónapjainak történéseit, így az egyszerűsített mozzanatok tökéletesen illeszkednek a filmvászonhoz és a nézőkhöz. Átiratával könnyen feldolgozhatóvá és értelmezhetővé tette ezt a mélyen vallásos, Opus Dei-világot. Kívülállóként szemlél, nem szögezi le, ki a jó és a gonosz, és azt sem mondja ki, hol van a vallás és a tudomány határa. Ezt százszázalékig a nézőre bízza, aki így saját értékrendje alapján képes befogadni mindazt, ami előtte megjelenik.

A címszereplő tizenegy éves kislány (valójában Alexia stílizált megtestesítője) egész élete során a szigorú vallási szabályok és a világi emberi kapcsolatok rendszere között egyensúlyozik. Édesanyja, a vallásfanatikus, mégis igen önző személyiség az önmegtartóztató életre, édesapja, a nyitott szellemiségű figura pedig a mindennapok szépségének befogadására tanítja. Ez a két értékrend Camino betegsége súlyosbodásával egyre erősebb összetűzésbe kerül mind az ő – még kifforratlan – lelkében, mind a szülei kapcsolatában.

A kislány e kettős világában Jézus szeretete is kétféle síkon jelenik meg: Krisztus tanításai és a Jézus nevű fiú iránt érzett gyermekszerelem egyaránt Camino életének része, és e két érzelmi motívum olyannyira egybemosódik, hogy nemcsak a történet többi szereplője, de a kívülálló néző sem képes őket egymástól teljes mértékben elválasztani.

A Hamupipőke történet motívumaival tarkított film a mese- és álomszerű világot éppoly valóságosan mutatja be, mint a zord kórházi szoba steril környezetét, így sokkok sorozatát követően sem érezhető idegennek a történet, noha Fesser értelmezése másként cseng itt, Közép-Európában.

Az a tény, hogy a filmet kizárólag spanyolországi fesztiválokon jelölték díjakra talán azt is tükrözi, hogy észak felé haladva egyre kevéssé jellemző és egyre nehezebben befogadható ez a végtelenül spirituális és intenzív mediterrán közeg. Ennek ellenére az emberi lélekfejlődés bő két órás, ilyen egyenletes végigvezetése minden filmdráma-rendezőnek és -írónak kötelező tananyag lehetne.

Írta és rendezte: Javier Fesser
Operatőr: Alex Catalán
Zene: Rafael Arnau 
Szereplők: Nerea Camacho, Nerea Camacho, Mariano Venancio, Manuela Vellés

Megosztás

Április 8-án, csütörtökön újra kiköt a Titanic, megkezdődik magyarország egyik legrangosabb nemzetközi filmes 2010-es seregszemléje. A versenyfilmek szekcióján kívűl még nyolc blokkban vetíti a filmeket a Kino, az Örökmozgó, a Toldi és az Uránia.

Irántól az Egyesült Államokig, Portugáliától Magyarországig 61 alkotó nevezte be alkotását a mustrára, ezek közül a Sight & Soundos Nick James, az Európai Bizottság MEDIA programjának egyik oszlopos tagja, az észt Tiina Lokk és az örökérvényű Megáll az idő rendezője, Gothár Péter alkotta zsűri kilencet szavazott be a versenybe. Ezek közül kiemelendő (és természetesen megnézendő) a spanyol, Asszony zongora nélkül című Javier Rebollo-darab, melynek humoros abszurditása és sajátságos képi megoldásai igazán szórakoztató filmet kerít egy átlagos háziasszony kettős életéből. De a többi versenyfilmre is érdemes lesz odafigyelni: Jukka-Pekka Valkeapaa első nagyjátékfilmje, a Látogató a finn rideg meseszerűséget egy fiú és édesanyja történetén keresztül szemlélteti; az Elly történetében az iráni Ashgar Farhadi szociológiai körképet ad a teheráni fiatalok társadalmi rendszerben való elhelyezkedésének konfliktusairól.

A Családi kötelékek szekció kínálatából: Andrew Bujalski, amerikai rendező egy szomorú és nehézségekkel tűzdelt sorsú, de mégis összetartó ikerpárról mesél a Méhviaszban; a szintén amerikai Daryl Wein filmjében (Szép kis szakítás) pedig egy New yorki pár pontról-pontra megtervezett szakításának folyamatába nézhetünk bele.

A nyolc Különös történet között találkozhatunk Alice egy modern, minden ízében új és szokatlan csodaországával, ha jegyet váltunk a Malőr csodaországban című Simon Fellows-filmre; és egy rioi író szemével ismerhetjük meg fővárosunk egy másik arcát a Budapest című, magyar-brazil koprodukcióban.

Hat francia filmet mutatnak be a szervezők a Francia zátonyok blokkban, köztük az igazán változatos képi világgal és dinamikával rendelkező Hátralevő életed első napja című Bezançon-családregényt.

Lesznek bűnügyi filmek a Sötét oldalon: láthatjuk a Dina vagyok című, lenyűgöző, egyben hátborzongató film rendezőjének, a dán Ole Bornedalnak legújabb opusza, a Szabadíts meg minket a gonosztól!, ami a közösségen belüli ellentéteket és ellentmondásokat boncolgatja.

A Tigris éve szekció a mesés távol-kelet néha kevéssé mesés valóságába kalauzol el. A kínai Memory of Love című filmben egy furcsa szerelmi háromszög átrendeződésének lehetünk szemtanúi; a fordulatokban gazdag Parking pedig egy némileg komikus, de ugyanakkor tarantinosan véres és ijesztő világba kalauzolja el a nézőt.

Az Animációk között megnézhetjük a Tim Burton közreműködésével készült Shane Acker-filmet, a posztapokaliptikus világban tengődő rongybabák történetét bemutató, a 2009. 9. 9-én mozikba került 9-et; vagy akár a svéd-dán-norvég együttműködésből létrejött Metropiát, amely egy lélektelen jövőt ábrázol rideg, hamisíthatatlan skandináv stílusban.

A dokumentumfilm rajongók nagy örömére négy alkotás kerül bemutatásra: az első világháború mozzanatait feldolgozó 14–18 – A világégés, az Oyvind Aamot hirtelen jött amnéziáját és emlékeinek újrafelidézését nyomon követő norvég Emlékeim nyomában, a Vörös Khmer uralmát bemutató A nép ellenségei és a humorral kutató Mads Brügger észak-koreai tapasztalatait elbeszélő Vörös kápolna.

Jegyek kaphatók a helyszíneken, április 7-ig 750 Ft-ért, a fesztivál ideje alatt pedig 950 Ft-os áron.

A vetítések mellett díszelőadások (köztük a már említett Megáll az idő előadás), közönségtalálkozók, beszélgetések és zenés-táncos események tarkítják az idei palettát.

Akinek nem jutna elegendő ideje a mozizásra, vagy esetleg lekéste a süllyedő hajót, az lapozgassa bátran a FOR WHOM THE FILM ROLLS-t, hiszen friss és színes beszámolókkal jelentkezünk a Titanic filmfesztivál minden egyes fontosabb eseményéről, és olvashattok a bemutatott filmekről is.

Megosztás