In Bruges (2008)
2010.03.07. 20:32 | Szita Kata | 3 komment
Martin McDonagh (Six Shooter) filmje egy misztikus mesevilágba kalauzol el; egy olyan álomba, ami egyszerre barátságosan befogadó és ridegen kirekesztő, egyszerre igaz és egyszerre fikció.
In Bruges: a kifejezés igencsak fontos eleme a filmnek, hiszen a belga város, Bruges (flamandul Brugge) nem csupán a film helyszíne, de a cselekmény központi eleme is. Ezért sem szerencsés a magyar Erőszakik cím, hiszen a két főszereplő bérgyilkos mivolta ugyan fontos a történet szempontjából, mégsem puszta erőszakról és a legkevésbé sem iróniáról van szó. Sokkal inkább az erőszak mögött megbújó puszta emberi érzésekről.
Ray (Colin Farrell – Kasszandra álma, Miami Vice) egy balul elsült megbizatás – egy kisgyermek véletlen megölése után társával, Kennel (Brendan Gleeson – Mesterséges Értelem, Harry Potter és a tűz serlege) a karácsonyi díszbe öltözött belga városba érkezik. Míg Ken élvezi a város szépségeit és érdeklődve szemléli a régi épületeket, a tornyokat és a csatornákat, addig Ray nem különösebben tud azonosulni a város romantikájával. Küzd a lelkiismeretfurdalással, a megtorlástól való félelemmel egészen addig, míg egy elvont filmetüd forgatásán megismerkedik a szépséges belga filmes-drogdílerrel, Chloë-val (Clémence Poésy – Harry Potter és a tűz serlege, Olga nyara) és az amerikai törpe-színésszel, Jimmy-vel (Jordan Prentice – Amerikai pite 5.) akik teljesen új irányba kalauzolják, noha múltja elől nem menekülhet.
Feladatuk szerint napokig csak várnak a szállodában – felváltva vagy épp külön-külön – várnak egy telefonra, megbízójuk, Harry (Ralph Fiennes – A napfény íze, Az angol beteg) hívására, aki megadja a további utasításokat. Ken hamarosan meg is kapja az utasítást, ami viszont legkevésbé sem az, amire számított…
A váratlan, de mégis várható események egymásutániságát remekül egészíti ki Eigil Bryld (Vihar előtti csend, Jane Austen magánélete) kívülálló, ám mégis szívből jövő fényképezése, a film a filmben ködeffektjei pedig mindig jókor jelennek meg jó helyen – de egy pillanatra sem rombolják le a hitelességet. Colin Farrel durcás, gyermeteg karaktere és Brendan Gleeson érző és érdeklődő figurája tökéletesen kiegészítik egymást, Ralph Fiennes (A napfény íze, Az angol beteg) viszont hiába ver szét egy telefont az asztalon, és hiába rohangál pisztollyal a kezében, mégsem tűnik olyasvalakinek, aki kezében leszámolások tervei futnak össze.
Ha valaki túlságosan mimózalelkű ahhoz, hogy ilyen, sok vérrel és erőszakkal teli filmet nézzen, az fogja be a szemét az öldöklésnél és koncentráljon Bruges nevezetességeire, hiszen Martin McDonagh alkotása egy jól összerakott útifilmnek is felfogható – minden fontosabb helyi nevezetességhez, köztük a Szent Vér Bazilikához, a Belfort toronyhoz, az Onze Lieve Vrouwekerk-hez és a bruges-i főtérre is elkalauzol. A film talán legmeghatározóbb jelenete miatt semmiképp sem állhatunk fel az utolsó kockák előtt, az igen hatásos és felemelő konklúzióban a történet furcsábbnál furcsább szerzetei sorakoznak fel a végső gondolat álomszerű illusztrálásaként.
Rendezte: Martin McDonagh
Operatőr: Eigil Bryld
Vágó: John Gregory
Zene: Carter Burwell
Szereplők: Colin Farrell, Brendan Gleeson, Ralph Fiennes
ÉRTÉKELÉS: 10/7,5
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Buzás Dániel 2010.03.07. 23:13:48
