Tíz évvel ezelőtt az emberek nagyrészt a munkahelyi, iskolai kapcsolataik révén alakították ki társadalmi státuszukat, ezeket felhasználva építették ki az életükhöz nélkülözhetetlen szociális hálójukat. De mi van akkor, ha az ember ezek közül önkényesen képes kiszűrni a számára hasznos egyéneket, ignorálni a valami miatt nem megfelelő elemeket vagy épp újakat építeni bele a hálóba.

Mark Zukerberg néhány további ötletgazda mellett ezt a gondolatot teljesítette ki - és testesítette meg a The Facebook nevű alkalmazásával. Ezt a mondhatni zseniális találmányt mára több millióan használják a világ több mint 200 országában, nem kis fizetést hozva a huszonéves Mark konyhájára.

Ezek a tények nyilvánvalóak, és ismeretesek. Az ok, ami miatt a Social Network film végül is komoly babérokra tört az az, hogy ki ne szeretné megismerni egy fiatal sikertörténetét. Számtalan tévécsatorna bombáz az elképesztőbbnél elépesztőbb sztorikkal, ezzel álmokba vagy épp csak hiú ábrándokba kergetve az erre fogékony nézőközönséget.

A Social Network valóban nem sokkal több egy emtívís sztármesénél, a Facebook mérhetetlen popularitása teszi csupán népeszűvé. Története nem hordoz sem különlegességet, sem különösebb izgalmat - miután mindannyian tudjuk a végkifejletet, nem is nagyon kell találgatnunk menet közben, nem kell gondolkodni sem, csak bambulhatunk a vászonra - várva, hogy mikor kaphatunk egy újabb adat-szeletkét, amire tágra nyílt szemekkel, bambán rácsodálkozhatunk.

Miután barátnője átadta neki az utilaput, Mark valamelyest az egész nőtársadalmat megleckéztetve a maga kocka módján próbált elégtételt venni. A Harvard egyetem Face Book adatbázisából instant poént kreált: a lányok fényképeit kettesével feltöltve a Facemash nevű oldalra, az egyetemisták szavazhattak, az adott két leányzó közül melyik hasonlít jobban egy megadott háziállatra. (Ez kicsit azért viccesebb, mint a Farmville, de azért annyira talán mégsem az…) Mivel egy éjszaka alatt összesen huszonkétezer felhasználóhoz jutott el ez az alkalmazás Mark felkeltette mind tanárai, mind diáktársai figyelmét… Előbbiek hat hónap büntivel, utóbbiak egy felkéréssel dícsérték megmozdulását: dolgozzon velük egy új, kapcsolati hálót webes formába öntő program megalkotásában.

Mark hazaszaladt, és saját ötleteivel megspékelve nekilátott ennek kiépítésének, épp csak "kollégáinak" felejtett el szólni arról, hogy ő inkább most saját utakon járna. A Myspace és a Friendster rendszerét alapul véve végül lépésről-lépésre összehozta a The Facebookot, ami eleinte csak a Harvardos diákok számára volt elérhető. Látva a gyors sikert, Mark és társai elterjeszkedtek egészen a Yale-ig, a Columbia-ig és a Stanfordig (minden bizonnyal nem azzal a hátsó szándékkal, hogy a Palo altoi egyetemen keresztül eljussanak a hőn áhított kockaparadicsomba, a Szilikonvölgybe). Ezek után Európa felé vették az irányt, Cambridge és Oxford is kapcsolódott a zseniális hálózathoz.

Voltak segítők, voltak eltaposott segítők, voltak gátolók, volt pereskedés és a pénztől megrészegült jó- és rosszakarók. De mindösszesen ennyi volt a Facebook története. ("És tudod, mit?! Hagyd el a The-t! Legyen csak Facebook.")

Természetesen, mint semmilyen vállalkozás ez sem indult egyszerűen: irigység és intrika szegélyezte útját, de azért mégsem volt annyira csavaros, hogy egy kétórás filmet szenteljünk neki. Műfaját tekintve a Social Network amerikai film - jó sok pénzből, tökéletes technikával valamint tankönyvből kiolvasott képi és történeti eszközökkel, helyenként a műfajnak megfelelő, de a szemnek egyáltalán nem kellemes hosszú beállításokkal. Talán az alkalmazás önmagában érdekesebb, mint a semmi újdonsággal nem szolgáló mozi - és azokat is sajnos el kell keserítenem, akik ebből merítenének ötletet, hogy egyszer róluk jelenjenek meg hasonló mesék. Az aktualitás iskolapéldájának lehettünk szemtanúi, amely a dévédé-kiadást már talán már meg sem éri.

Ki tudja, lehet, hamaraosan jön egy új social network, egy új filmmel, ami majd felülírja ezt, aztán még egy és még egy, míg végül megcsömörlünk bennük és már nem akarunk többet róluk filmet forgatni…
 

 

Rendezte: David Fincher
Írta: Aaron Sorkin
Fényképezte: Robert Elswit
Szereplők: Jesse Eisenberg, Andrew Garfield, Justin Timberlake

A bejegyzés trackback címe:

https://forwhomthefilmrolls.blog.hu/api/trackback/id/tr452415388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Julian P. 2010.11.02. 14:49:05

Nekem nagyon tetszett a film, főleg hibátlan alakítások és prábeszédek miatt. És igenis van gondolkodni való rajta, egyáltalán nem mtívís színvonal. IMHO

Szita Kata 2010.11.02. 16:23:19

Mindenképp van rajta gondolkodni való. Csak épp nem történik benne semmi különös. És szívesebben gondolkodom rajta egy sör mellett, nem kell ahhoz millió dollárokból filmet csinálni... :)
süti beállítások módosítása