Black Swan

 Darren Aronofsky Fekete hattyújával (Black Swan) törjük meg a csendet blogunkon, a Rekviem egy álomért, A forrás, illetve A pankrátor rendezőjének legújabb filmje mellett ugyanis nem mehetünk el szó, vagyis inkább pár ajnározó sor nélkül. 

Natalie Portman alakítja Ninát, az anyjával élő New York-i balerinát, aki szinte már a tökéletességig elsajátította művészetének minden csínját-bínját, ám egyvalami még hiányzik belőle: a szenvedély. Márpedig Thomasnak (Vincent Cassel), a balettintézet vizionárius rendezőjének egy olyan főszereplőre van szüksége A hattyúk tava általa újraálmodott változatához, akiben mind a Fehér hattyú kecsessége és ártatlanága, mind csábító Fekete hattyú ösztönös szexualitása ott rejlik.

A halkszavú, szűzies Nina már első, de még második ránézésre is tökéletesen alkalmatlan a Fekete hattyú eltáncolására, mégis ő kapja a szerepet, amelyhez nem egyszerűen csak gátlásait kell majd levetkőznie, de egy teljesen idegen személyiséget is magára kell öltenie. Ezzel kezdetét veszi a skizofrén utazás a tökéletesség felé vezető úton Nina egyre zavarodottabb elméjébe. Elmosódik a határ a valóság és a képzeletbeli között, a Fekete hattyú megszűnik csupán egy szerep, egy jelmez lenni, Ninának a lehető legszorosabb értelemben bele kell bújnia karaktere bőrébe.

Hol a határ a művészi elhivatottság és az őrület között? Van-e határ egyáltalán, vagy minden művésznek meg kell őrülnie kicsit a tökéletesség érdekében? Érdemes feláldozni magunkat hivatásunkért? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Aronofsky, amelyek ismerősen csenghetnek, ha már találkoztatok A pankrátor című előző filmjével. A profi birkózó hátába fúródó üvegszilánk helyét átvette a felszakadt, vérző köröm, illetve a kibicsaklott boka, mindez a tökéletes előadás érdekében.

Most jó lenne azzal zárni a cikket, hogy Aronofskynak - Ninával szemben - tudathasadás nélkül sikerült elérnie szakmája csúcsára, viszont ezt nem merném kijelenteni, bár a Fekete hattyúval valószínűleg nagyon közel került ehhez. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy Natalie Portman hamarosan már nem csupán Oscar-jelölt lesz, az ő alakítása ugyanis maga a perfekció, ő maga a Fehér és a Fekete hattyú, játéka egyszerre szenvedélyes és a legapróbb részletekig kidolgozott. Már csak miatta is, a Black Swan kihagyhatatlan és maradandó moziélmény lesz mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.