Metropia
2010.04.19. 11:44 | Szita Kata | 2 komment
Európa a nem túl távoli jövőben. A kontinens országait és régióit egy kiterjedt metróhálózat köti össze. A nyersanyagkészlet kifogyóban; és e nem túl hívogató világban a felszínt és az alagutakat egyaránt kamerák pásztázzák, melyek képe egy központi irányító egységbe fut be. Roger, egy stockholmi fiatalember egy ilyen központ alkalmazottja, de mégis idegenkedve szemléli ezt a túlságosan is ellenőrzés alatt tartott világot. A párkapcsolatával sincs minden rendben, és rossz érzése csak fokozódik amikor egy bizonyos hajmosás után hangokat kezd hallani. Hangokat, amik megpróbálják befolyásolni mind viselkedését, mind pedig tetteit. Ekkor tűnik fel a gyönyörű Nina, aki kísértetiesen hasonlít az ominózus hajsampon reklámarcára. Úgy érzi, a nő megmutathatja a kiutat a nyomasztó alagútrendszerből, de ahogy egyre több időt tölt vele, úgy kerül egyre mélyebbre és mélyebbre egy sötét összeesküvésben.
Tarik Saleh rendező e sajátságosan groteszk világ- és jövőképe a színeken és a figurákon keresztül erősen magával ragadja a nézőt. A sivár városok, és teljesen érzelemmentes arcok félelmet keltenek, és talán ezért a film egy kiváló jelzés, hogy igen szomorú évtizedek várnak ránk, ha nem vigyázunk bolygónkra, nem figyelünk embertársainkra.
Az úgynevezett Motion Capture technológia – ami az állóképek kétdimenziós animálása – még gyerekcipőben jár, Saleh mégis kiemelkedő filmet rakott össze belőle. Noha a figurák apró érzelmi reakciói és a mimika nem túlságosan kidolgozott, a hatás kétégtelen: talán így még erősebben és szembetűnőbben érzékelteti az emberek egymástól való eltávolodását és az egyre inkább megcsömörlött látásmódot. A film noir elemekért pedig az a hátborzongató színvilág felel, ami talán legnagyobb erénye a darabnak.
Tarik Saleh pályáját graffiti művészként kezdte, majd díjnyertes dokumentum- és játékfilmek egész sorát készítette el. Az egyiptomi származású svéd rendező a Metropia ijesztő világát egy klasszikus stockholm-külvárosi környezetbe helyezte, ahol a rideg, fagyos hangulat adott.
A kiváló hangulatelemek, az animációs technika és a látványvilág még azt is elfeledtetik velünk, hogy a történet kicsit túl kaotikus, de az erős idegzetűeknek és a sci-fi rajongóknak feltétlenül ajánlott.
Rendezte: Tarik Saleh
Írta: Tarik Saleh, Fredrik Edin és Stig Larsson
Fényképezte: Sesse Lind
Zene: Johan Söderberg
Szereplők: Vincent Gallo, Juliette Lewis, Udo Kier, Sofia Helin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
