A tégla

2010.04.06. 22:10 | Szita Kata | 1 komment

Boston, Massachusetts. Az állami Rendőrakadémia frissen végzett növendékei immáron készek, hogy feláldozzák fiatalságukat az ország biztonságáért. Bill Costigan (Leonardo DiCaprio) és Colin Sullivan (Matt Damon) ekkor még nem is sejtik, hogy életük és munkájuk egyre közelebb hozza, mégis egyre távolabb viszi őket egymástól…

A várost uraló bűnszövetkezet felszámolása és vezetője, Frank Costello (Jack Nickolson) kiiktatása a rendőrség legaktuálisabb feladatköre, és a siker érdekében az újoncok is komoly feladatot kapnak. Bill apja révén alvilági közegben nőtt fel, így ideális arra, hogy Costello bizalmába férkőzve és a rendőrség kezére dolgozva belülről bomlassza meg a maffia egységét. Vele szemben Sullivan, aki különleges nyomozótiszti rangot kap, Costello téglája, akinek segítségével a bűnbanda mindig egy lépéssel a rendőrség előtt jár.

Amikor mindkettőjük számára világossá válik, hogy mindkét oldal munkáját spionok segítik, megkezdődik a hajsza saját életük és tisztük megmentéséért.

Ám a történet nem ilyen egyszerű. A film bő 150 perce során újabb és újabb csavarok és meghökkentő elemek egymásutánisága tartja fenn azt a feszültséget, ami a legtöbb akciófilmből hiányzik. Az említett feszültséget az igazán kiváló látvány – a dinamikus kameravezetés és Michael Ballhaus lenyűgözö képei tetézik, amitől egy olyan izgalmas darabot kapunk, aminek minden egyes kockája az önfeledt szórakozást szolgálja.

William Monahan forgatókönyve a honkongi akció, a Szigorúan piszkos ügyek (Siu Fai Mak és  Wai Keung Lau) könyvén (Siu Fai Mak és Felix Chong) alapszik, de jóval túlszárnyalja azt. Attól, hogy ekkora hangsúly helyeződik a főszereplők identitás-válságára és a beépülés nehézségeire a film sokkal több lesz puszta gengsztermesénél. Ebben sokat segít Thelma Schoonmaker munkája is, aki igencsak jól zsonglőrködik a montázstechnikával. Gyakorlatilag minden snitt az előző magyarázója, aminek következtében nem áll fenn az a veszély, hogy belesüppedünk az oly sok filmet elrontó, unalmas akciófilm-vágástechnikába.

De ami igazán teljessé tette ezt a sztorit az kétségtelenül – tádám! – Scorsese mester gondolatvilágát és nem kis szakmai múltját dícséri. A New yorki rendező számos igazán kiemelkedő alkotása (például Aljas utcák, Taxisofőr, Krisztus utolsó megkísértése – amik egyenként is megérnek egy-egy liturgiát) után valamelyest visszavett a tempóból és némileg a minőségből is, de néhány kevésbé hatásos film után a Téglával újra visszatért a színre. És ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2007-ben megkapta a legjobb rendezésért járó Oscar szobrot és a Golden Globe-ot, elismerték többek között a bostoni-, a chicagoi-, a dallasi-, floridai- és a New yorki kritikusok, kapott DGA (Directors Guild of America) díjat, Las Vegasban Sierra-díjat és még sorolhatnánk.

De az sem mindegy, hogy az Oscaron a Tégla lett a legjobb film, Thelma Schoonmaker lett a legjobb vágó, és William Monahan írása lett a legjobb adaptált forgatókönyv. Schoonmaker megkapta továbbá az amerikai vágók nagyjátékfilm-dráma kategóriájának díját, és a Las vegasi és phoenixi kritikusok elismerését, és Monahan vitrinje is roskadozásig telt a plakettekkel és szobrokkal (Boston Society of Film Critics-díj, Chicago Film Critics Association-díj, Edgar Allan Poe-díj és a többi…).

A színészi gárdásól se feledkezzünk meg! Leonardo DiCaprio kiforrott színészi játéka és az útkereső figura hiteles alakítása, Matt Damon rideg és hazugságokkal teli szereplése, Jack Nicholson gonoszként való újra-kiteljesedése és a csupa-csupa sztárokból álló mellékszereplői gárda (Mark Wahlberg, Martin Sheen, Alec Baldwin) is meghozta a várt sikert és az ezzel járó díjesőt.

Az Egyesült Államokon kívül a stáb csupán jelöléseket kapott, abból viszont rendesen – többek között az argentín filmkritikusoktól, a brazil mozisoktól, valamint a dán Robert- és Bodil díjátadón és a BAFTA-gálán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az összesen 289 millió dollárt hozó filmet – habár a körülötte kialakult felhajtás már lecsengettnek tűnik – azt hiszem nyugodtan felhelyezhetjük a „legjobb Scorsese filmek” polcra, hogy aztán időről időre elővegyük és újranézzük, ha igazi akcióra vágyunk.

 

Rendezte: Martin Scorsese
Írta: William Monahan
Fényképezte: Michael Ballhaus
Vágó: Thelma Schoonmaker 
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Jack Nicholson, Mark Wahlberg, Martin Sheen

Megosztás

A bejegyzés trackback címe:

https://forwhomthefilmrolls.blog.hu/api/trackback/id/tr311900258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MetalBK 2010.04.07. 12:13:04

isten film, jó írás. az aljas utcákat pedig nem láttam, szóval van egy újabb must see.
süti beállítások módosítása