Képregényrimék - Ironman 2

Bár némileg elveim ellen vall, hogy eme oldal hasábjain a Vasember második részéhez hasonló, kissé egyszerű és meglehetősen kommerszre sikeredett képregényadaptációkról közöljek bármit is, azért megteszem. Scarlett Johanssonért, Robert Downey Jr. játékáért (aki az egyedüli, aki komolyan is vette a szerepet), az AC/DC-ért és azért a sok tüzijátékért, ami a film majd' két órás játékidejét megpróbálja színesebbé tenni.

Aki nem tudná, az 1963-ban képregényformátumban megjelent Vasember története egy bizonyos, igazán jóképű és gazdag fegyvermágnás úriemberről, Tony Starkról (a filmben Robert Downey Jr. alakítja, és rá a leírás kiválóan illik) szól, aki nem mellesleg az Egyesült Államok hadseregének fontos beszállítója.  Stark mérnöki tudása és multimilliárdjai segítségével alkotta meg a vasember páncélok több verzióját, amik gyakorlatilag elpusztíthatatlanná teszik viselőjét. Amikor épp legújabb fegyverét mutatja be,  őt és embereit támadás éri. Mellkasába vasszilánk fúródik, ami testébe beépülve egyre inkább veszélyezteti szervezetét. Élete és saját szabadsága érdekében alkotja meg saját vasember-páncélját, ami segít távoltartani a vasdarabot szívétől és szupererőt kölcsönöz neki.

Valahol itt járunk, amikor még csak a Vasember 2 mozijegyéért és a popcornért állunk sorba…

Az már világos, hogy Tony Stark és a Vasember egy és ugyanazon személy, és erre a tényre az USA szenátusa, a hadsereg és a sajtó is intenzíven ráharap. A vasember-páncélzat titkára kíváncsiak, amit Tony bőszen őriz.

Vasemberként egyeduralkodni és túlélni azonban egyre nehezebb, mivel a szintén fegyvergyáras Justin Hammer leszerződik ellene az orosz fizikussal, Ivan Vankoval, akinek személyes érdeke is fűződik Stark elpusztításához.

Tony titkárnőből CEO-vá avanzsált barátnője és az ügynök-asszisztens-bombázó segítségével, valamint az árulásba kényszerített barátjával karöltve végül mégis győzedelmeskedik.

A film magasan túlszárnyalja a 60-as évekbeli képregény olvasása közben elképzelt világot: színes, hájtech és gyors. Aki tényleg a képregény mozgóképi világára kíváncsi, az elégedetten fog távozni, bár valószínű, hogy másnapra már nem marad semmi az élményből. A sztori igen egyszerű és csakis olyan elemek vannak benne, amik egy limonádénál hígabb szórakozáshoz kellenek - beleértve a rágógumiként nyúlós szerelmi szálat, a rövid és néha idegesítően erőltetett akciókat és Scarlett Johansson hátsóüléses vetkőzését (ami talán az egyetlen, amire felfigyelhet a néző)… A film üres, a gonosz nem elég félelmetes (vagyis egyáltalán nem félelmetes), a harcjelenetek pedig csupán ide-oda repkedésben teljesednek ki.

Klisék kliséket váltják, a kiszámítható cselekmény pedig csak egyszerű pizzázós mozivá teszi a Vasember 2-t. És noha hajdanán a történet még komoly mögöttes tartalmakat hordozott - némi anitikommunista és Amerikamagasztaló motívumokkal, mára ez a történet sajnos nagyon üressé vált.

De ennek a műfajnak talán ez a lényege. Semmi művészkedés, semmi körmönfontság, csak is tiszta, szájbarágós Hollywood.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.