Kurosawa: Álmok (1990)

Akira Kurosawa (1910-1998) minden bizonnyal Japán egyik legismertebb filmrendezője volt. Nevét hallva minden, magára valamit adó filmbubus bólogatva hümmög. Jómagam is már régóra ismerem a nevét, mely legtöbbször az Álmok társaságában jutott a fülembe. Azonban aki kitűnő művészetét e remekkel találja általánosítani, messze kerül a valóságtól. Ugyanis unikummal van dolgunk. Szerencséjére, vagy talán éppen szerencsétlenségére a mester egy, olyan drasztikusan változó korba született, melyben a harcias monarchiából, békés gazdasági nagyhatalommá fejlődött országa. Talán ez a nyitja, hogy filmjei többsége a feudális Japán életével foglalkozik, miközben a nyugati kultúráért rajongó mester európai elemeket is felhasznált történeteihez. Nem egyszer merített ihletet Shakespeare műveiből (Ran – Lear király, Véres trón - Macbeth). Filmjei nagy része azonban nem jutott el az európai main stream filmvilágba. Az Álmokon kívül talán néhányan mégis ismerik a Hét szamuráj (Shichinin no samurai) „easternt”, melyből Hollywoodban elkészült a Hét mesterlövész, western változat s melyből a Star Wars univerzum alapjait is származtatják, vagy az Oscar-díjas Derszu Uzala-t. De térjünk vissza az egyik utolsó művére, az Álmokra.

A film 1990-ben került bemutatásra Japánban Yume (夢), vagyis Álom, Álmok címmel, nyolc évvel halála előtt. A minden ízében szimbolista mű számadás. Egyfajta összegzése életének, munkásságának. Nyolc álmot látunk. Nyolc szabadon szerkesztett, önmagában is megálló motívumot. Cím nélkül, mindig csupán "Egy másik álom..." következik, utat engedve képzeletünknek (A Japánon kívüli terjesztés során kapta csak meg az epizódcímeket: Sunshine Through The Rain, The Peach Orchard, The Blizzard, The Tunnel, Crows, Mount Fuji in Red, The Weeping Demon, Village of the Watermills.). A történetek a „legenda” szerint, mind Kurosawa élete során látott álmait mesélik el. Nem vagyok egy onirológus :D, de a „főszereplő” alak fejlődését és a témaválasztást tekintve lehet benne ráció. Ugyan a tematika szerint szabadon szerkesztettnek tűnik, mégis találhatunk benne rendszert. Egy olyan ember lélekfejlődését és bölcsessége megszerzésének útját meséli el, akinek az élet álom. Tehát az álmok, mondhatni kronológiai sorrendben következnek egymás után. A naiv gyermek félelmeitől eljutunk a bölcs, megnyugvó öregember látomásáig. A film alapütemét a halk, lassan kopogó eső már az első pár percben felvezeti.

Az első két epizód a mester gyermekkorának tradicionális Japánjába repít. Először a gyermeki kíváncsiságról és a tettei következményeivel először szembenézni kényszerülő gyermekről elevenedik meg egy látomás. Mindezt káprázatos kosztümökkel, a keleti szimbólumrendszer varázsával bemutatva.
A másodikban főszereplő karakter ugyanaz a gyermek, de más ember. Ebben a gyermeki ártatlanság és az eredendő jóság mutatkozik meg. A barackfák ligete, a természet tánca, melyet a felnőttek világa megcsonkított, utoljára mutatkozik meg a felnövő gyermek előtt.
Ahogy az álmokban haladunk, egyre sötétebbek, komolyabbak, lesznek. Mindig a fejlődő emberi lélek aktuális problémáit jelenítik meg. Ezek a problémák nem szubjektívek. Az egyén lelkének korszakos kihívásait mutatják be. A megoldást pedig mindig az sugallja, hogy van következő álom, tehát tovább jutottunk.
A harmadikban hegymászók próbálnak a sodró és kilátástalan hóesésben a menedéket jelentő táborba érni. Négyen, összekötve küzdenek. S közülük csupán egy képviseli a reményt (sárga ruhában), aki hajtja a három másikat, hogy a halál utol ne érje őket. A halál angyalának fojtó öleléséből, kijutva végül a remény elnyeri jutalmát. S a konklúzió, -ahogy Gotham örökbecsű fehér lovagja, Harvy Dent mondaná: Mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.
Negyedikként az érett férfi rémálma következik, akit a világháború borzalmai kísértenek. Az éjszaka, az alagút és a sötétben feltűnő szörnyű emlékek, tökéletesen adják át az útkereső ember rémalakokkal teli álmának hangulatát. A vörös fény, a vándort mélázásából kizökkentő Cerberus ugatása pedig hatásosan nyitja és zárja a jelenetet.
Ötödször, végre egy világosabb álom következik, melyben Van Gogh képeibe s rajtuk keresztül a piktorguru világába repülhetünk. Érdekesség, hogy a festőt Kurosawa barátja Martin Scorsese alakítja. Igaz teljesen elmaszkírozva. A főkaraktert ebben is, mint az előző kettőben ugyanaz a személy játssza. Ettől olyanná válik a történet, mintha egy lélek életről életre vándorolna és fejlődne, az emberiség sorsát megtapasztalva.

A hatodik színben Kurosawa korának legnagyobb félelme elevenedik meg, az atomkatasztrófa (Nagasaki, Hirosima, Csernobil), melyet itt a természet indít be. A pokolban járunk. Érdekesség, hogy a képek úgy jelennek meg mintha egy színpad mögé vetítenék őket, amin a főszereplők mozognak. Engem leginkább Madách Ember tragédiájára emlékeztet a felépítése. Ez esetben az „álmodó” mintha időutazóként csöppenne bele a történetbe, semmit nem ért mégis végigszenvedi a tragédiát, mert az ő álma. Már nincs megoldás, pusztul férfi, nő, gyermek, öreg.
A hetedik utazás mintha a folytatása lenne a pokolnak. Az „időutazó” vagy lélekvándor, mint kívülálló látja meg, hogyan vált ember embernek farkasává, miután megsemmisült civilizációnk. Pont, mint Cormac McCarthy megfilmesített regényében, Az Útban. Minden kihalt, poros szürke, rothadó. A túlélők egymást falják fel. Nem éppen méltó vége az emberiségnek. Vagy talán éppen méltó vége.
S végül az utolsó, s egyben legszebb kép a Vízimalmok faluja. A feloldozás, nirvána ahova a lélek hosszú útja után érkezik, s végre hallja élete értelmét, levonja a végső konklúziót, s megnyugszik. Utolsó képként az életet a megfelelő szimbólummal egy boldog temetési menettel zárja. Miután kiálltunk minden próbát, megéltük az életet, már boldog a megnyugvás.

The past, present, and future.
The thoughts and images of one man...for all men.
One man's dreams...for every dreamer.

Szép álmokat!

Megosztás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.