Amerikai rapszódia (2001)

Az 1950-es évek elején járunk, a magyarországi szocializmus éveiben. A tehetős Sándor házaspár nagy lépésre készül. Egy családi tragédia és az államosítás elől az újvilágba, Amerikába indulnak 5 éves Mária lányukkal, ám a csecsemő Zsuzsannát hátrahagyják, őt egy megbízott csempészasszony a tervek szerint pár nappal később viszi át az osztrák-magyar határon, hogy a Bécsben újraegyesült család együtt szökjön a tengeren túlra. Ám a számításba hiba csúszik, az egyetlen Budapesten maradt családtag, Helen nagymama osztályidegen mivolta miatt munkaszolgálatba hurcolják, így egy közeli barát segítségével a kis Zsuzsi vidékre, egy jólelkű parasztasszonyhoz, Terihez és férjéhez, Jenőhöz kerül. Igazi szülei éveken át keményen dolgoznak, hogy pénzt és lehetőséget teremtesenek kislányuk utazásához, aki 6 évesen végre eljut hozzájuk Los Angelesbe.

Az összezavart gyermek számára érthetetlen, miért szakítják el magyarországi „szüleitől” és otthonától, így meglehetősen nehéz beilleszkednie ebbe az új, modern és csillogó környezetbe.

A már tizenéves Zsuzsi szerepében az igazán tehetséges Scarlett Johanssont láthatjuk, aki a film kedvéért olyan magyar szavakat is megtanult, mint „köszönöm” vagy épp „szeretlek”, de ezektől eltekintve is igazán csodálatos színfoltja az Amerikai rapszódiának, továbbá az egyik legjobb karakterré teszi az általa alakított zaklatott tinédzsert. A szülők szerepében Nastassja Kinski és Tony Goldwyn megfelelően, de nem kiemelkedően játszik, a nevelő apa, Galkó Balázs is jó, de a feleségét alakító Czinkóczi Zsuzsa alakításában találunk némi kivetnivalót.

Apróbb bakik (pédául egy komolyabb budapesti óriásplakát) ellenére az archív, háborús felvételekkel tűzdelt film látványa meglehetősen hiteles, Ragályi Elemér (Szirmok, virágok, koszorúk, Herkulesfürdői emlék) magával ragadó képei és Gárdos Éva (Szabadság, szerelem, A miniszter félrelép) rendezése pedig másfél órára teljesen elfeledtetik velünk, hogy egy vászon vagy egy képernyő előtt ülünk.

Az Amerikai Rapszódia egy rendkívül szívszorító, igaz és személyes történeten alapul, és talán azért ilyen hiteles, mert a rendezőnő (Gárdos Éva Zsuzsanna) személyes tapasztalatait beszéli el, és az ő családja életén keresztül mutatja be a XX. század második felének nehézségit, a Vasfüggöny mögötti életet, az útkeresést; valamint a kissé gyengének mondható színészvezetés ellenére csodálatos képet ad a szeretet erejéről: a sors legfontosabb mozgatórugójáról.

Rendezte: Gárdos Éva
Operatőr: Ragályi Elemér
Vágó: Margaret Goodspeed
Zene: Cliff Eidelman
Szereplők: Scarlett Johansson, Nastassja Kinski,
Tony Goldwyn, Bánfalvy Ágnes, Czinkóczi Zsuzsa,
Galkó Balázs

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.