Sportfilm (3.rész) - Zidane, un portrait du 21e siècle (2006)

A harmadik részben egy különleges portré-művészfilmet hoztam el nektek, a - sokak szerint - valaha élt legjobb klasszikus középpályásról, Zinedine Zidane-ról. Zizou  klubjaival minden létező rangos kupát megnyert, két gólt fejelt a brazilok elleni világbajnoki döntőn, a FIFA kétszer választotta a világ legjobb játékosának (kétszeres aranylabdás). Karrierje Marseille, „La Castellane”  szegény negyedében indult, ahol barátaival rúgta a bőrt. Tehetségére hamar fény derült; már 14 évesen igazolt játékos lett egy Cannes-i klubnál. 1992-ben a Bordeaux-hoz, majd 1996-ban a Juventushoz került, ahol európai hírnévre tett szert. A világhírnévre 1998-ig, a világbajnoki döntőig kellett várnia. 2001-ben a sztárokkal teletűzdelt Real Madridba került, ahol megnyerte élete egyetlen Bajnokok ligája trófeáját. 2003-tól kezdve a királyi  gárda - főleg ennek a "tele vagyunk világsztárokkal" politikájának köszönhetően - nagy gondokkal küszködött, nem hozták az eredményeket, ezért Zizou úgy döntött, hogy a 2006-os világbajnokság után visszavonul. Zidane beletartozott a legjobban kereső játékosok közé. Meccsenként 300 ezer eurót, azaz másodpercenkét 55 eurót keresett, ehez még hozzácsapódtak milliós reklámszerződései is. Azonban ezt az összeget nemcsak magára költötte, hanem támogatta a hátrányos helyzetű utánpótlást, segített az elesetteken. (forrás: Wiki)
 

A filmben (Zidane, un portrait du 21e siècle) Zidane egy Villareal elleni meccsét nézhetjük 90 percen keresztül, azonban nem a hagyományos módon. Csak Zizou-t követi végig, méghozzá valós időben a kamera (de szerintem legalább 20 kamera) és nem pedig a meccset. Arcának és kifinomult, minden ízben profi mozdulatainak, minden egyes renzülését végigkövethetjük, hallhatunk minden  apró hangot. Felejthetetlen stílusa, egyénisége, kisugárzása abszolút tükröződik. Hihetetlen, hogy hogy képes ennyire csak a játékra koncentrálni és eközben szinte alig szól játékostársaihoz. A Bernabeu stadion (a Real otthona) hangjai egyszerűen olyan hangulatot kölcsönöznek ennek az alkotásnak, hogy elképesztő.....leírhatatlan élményt nyújt!

Ehhez hasonló filmet se láttam még! Ezt mindenkinek látnia kell!

Rendező: Douglas Gordon, Philippe Parreno
Operatőr: Darius Khondji
Zene: Mogwai
Producer: Sigurjon Sighvatsson, Anna Vaney, Victorien Vaney
Vágó: Hervé Schneid

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.