Tessék, lássék - sok külföldi vonatkozású poszt után -, Politzer 'Úristenlibiomfigránátbűvölő' Péter a Bibliotheque Pascal után újra a színen, ám ezúttal nem az ollóval zsönglőrködik, hanem átül a rendezői székbe, hogy egy olyan műfajba vágjon bele, ami Magyarországon nem túl felkapott: szkeccsfilmet készít.

Politzer Péter Szimfónia Morbid címen futó egyvelege összesen 21 önálló kisfilmből tevődik majd össze. Ami közös, mind a huszonegy egy, a film kedvéért összeverbuvált szinfónikus zenekar köré épül, kisfilmenként (ha tetszik jelenetenként) más-más zenésszel a központban.

Az Eroica egy különleges darabja a „sorozatnak", hiszen itt egyszerre több szerplő kap szót. Az ilyen csomópontok hivatottak körvonalazni a karakterek és valós személyek kapcsolati hálóját, az egymáshoz képesti viszonyukat.

Az Eroica esetében ezúttal bepillantást nyerhetünk egy művészbüfés tereferébe és tanúi lehetünk egy jól kiválasztott túrós bukta halálának valamint egy jól megtekert cigi körútjának. A kisfilm helyszíne a Zeneakadémia, ami páratlan hangulatával támasztja ki ezt a billegős valóságot. Mindez némileg irónikus, ugyanis a ZAK-on nincs is hasonló büfé, valójában csak egy mezei korcsmában járunk - bár a látványstáb munkája nyomán ez senkinek sem jutna eszébe. A szín(zen)észek otthon érzik magukat, így az improvizatív megjelenés háttere adott. A mintegy 200 főből kiválasztott néhány művész civilben ugyanis hegedista, csellista, fuvolista, zongorista. Politzer Péter fontosnak tartotta, hogy „ne színészek játsszanak el zenészeket, és playbackeljenek majd, mintha tudnának valamilyen hangszeren játszani, hanem olyan emberek, akik a civil életükben is komolyzenészek". A kontextusba kerüléshez és a szerepek kialakításához a rendező a szerepjátékokhoz nyúlt: ezek ugyanis alkalmasnak tűntek arra, hogy meghatározzák, ki a dominánk, vagy épp ki húzódik vissza.

Mint azt jól tudjuk, a szkeccsfilm nem attól szkeccsfilm, hogy a részei puzzle-ként egy sztorit alkotnak. Inkább nevezhető montázsnak, egy témának többféle módon való kibontásának. Mindezt azért fontos tisztázni, hogy az Eroicát tényleg egy egészként kezelhesse mindenki. És mivelhogy teljesen önálló filmként is megállja helyét (fesztiválozástól sem visszariadva) , érdemes mindenféle továbbköltés és találgatás nélkül belevetni magunkat a néhány perces utazásba a színfalak mögé.

Íme egy kis ízelítő az Eroicából, a Szimfónia Morbid első kész eleméből, egyben tréleréből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.